Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-03-28
Takács elvtárs: Nálunk sokoldalúan megvizsgálták a dolgozó nők helyzetét és nagyjából megegyezett a véleményük az itt leírtakkal. Csak az a baj, hogy túl sok okos javaslatot az előrehaladásra, a megoldásra nem tudtunk kisütni. Az alkotmány biztosítja a feltételeit az egyenjogúságnak, úgy, hogy a jogokat rögziti, - és mégis problémák vannak. Azt tudomásul kell venni, hogy a nők más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a férfiak és más a helyük, szerepük a családban is. A család szilárdsága, helyzete az egész társadalom szempontjából egy nagyon alapvető kérdés, s ha mindkét szülő azonos mennyiségű időt van távol, akár társadalmi munka végzéséből, akár a beosztásából fakadóan, azt a család megsínyli. Ilyenkor természetesen kiválasztódik a kettő közül az, aki részben a család terheit nagyobb mértékben vállalja, és a másik, aki nagyobb mértékben tanúi, stb. S valóban évszázadok során kialakult az, hogy az esetek többségében a nő vállalja a család terheit. Azonban egyre jobban tapasztalható, hogy a férfiak a háztartás gondjaiból átvállalnak. Azonban van olyan dolog is, amit én képtelen lennék megtanulni, - pl. főzni. Ennek a helyzetnek a megváltoztatását nem lehet persze úgy megoldani, hogy hozunk az alkotmánynak egy pontját, hogy ez ezen túl igy lesz. Hiába mondtuk korábban, hogy a nők második műszakját megkönynyitjük, amikor nem lehetett mosógépet sem kapni, stb. Vagy ki tudná itt közülünk vállalni azt, hogy naponta vendéglőbe járjon? Azután a Ítészételek sem csak iz kérdése, hanem drágák. De pl. már nem főznekcparadicsomot nálunk, mert olcsó és jó. Ezek a dolgok nyilván az ország anyagi erőforrásaitól is függnek, s ahogy ott megyünk előre, fognak ezek a dolgok is megváltozni. Ami a bérezést illeti: a szocialista bérezés elvét nemcsak a nők között nem érvényesítjük, hanem máshol sem úgy egyértelműen. S itt talán azt lehet elmondani,hogy a nőknél gyakrabban térünk ettől el. A nőknél meg kell mondani, hogy az asszony keresete a második, a kiegészítő kereset és a férfi a családfenntartó, a férfi keresetén van a hangsúly. Ez van még ma, azzal együtt, hogy lehet és kell ezen változtatni. De ez egyelőre nemcsak a szemlélet miatt, hanem a rendelkezésünkre álló bérfejlesztési lehetőség miatt sem változtatható meg máról-holnapra. Esetleg később nagyobb lehetőség lesz arra,hogy jobban a szocialista bérezés elvének megfelelően osszuk el a bérfejlesztésre rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Sí ez kübnösen a nőknél azért is fennáll, mert többségében betanított munkásként dolgoznak, s ha elmennek más üzembe, ott sem kap többet. Úgy Ítélem meg, hogy itt lassúbb a fejlődés, mint amilyen lehetne, de azért nem annyira lassú, mint amit mi gondolunk. Azt is meg kell mondani, hogy a vezetésre alkalmas nők kevesen vannak. A tapasztalatom az, hogy általában a nők olyan terűitek vezetésére alkalmasak, amik adminisztratív, szociális kérdésekkel összefüggő területek, közgazdasági kérdésekkel összefüggő, foglalkozó területekre. Mi kísérleteztünk női művezetővel, úgy tudom, van is belőle vagy kettő a Telefongyárban. Nem válnak be. Most az lehet, hogy azért, mert rosszul választottuk ki őket. Valószínű. Nagyon érdekes, hogy a nők maguk sem szeretik nagyon őket. Ami a társadalmi tevékenységet illeti, ezzel nekünk nagy gondunk van. Elég szépen haladtunk előre a társadalmi tevékenységben, nekünk ma már 4 titkárunk van. A szakszervezetnél is van több, a KISZ-nél is. Reméljük, hogy ez a társadalmi funkció hatással lesz a gazdasági funkciók területén is, mert ha itt elismerik a képességüket, akkor ez alkalmat ad arra, hogyét gazdasági téren is előbbre vigyük.
