Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-03-28
feladatát határozza meg az anyag, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunistákon keresztül egyes feladatokat hogyan segítsen elő. A nőbizottságok munkájánál javasolom nemcsak a nőbizottságok feladatává adni a nők körében végzendő munkát, hanem a szakszervezet egészének feladatává tenni, mert ez a szakszervezeti mozgalom egészének a feladata, nemcsak a nőbizottságé, - s akkor mindjárt a szemléletbeli kérdések is változnak, vagy jobban fejlődhetnek. S a szakszervezet a nőbizottság kezdeményezésére, javaslataira építheti tevékenységét. Úgy emlékszem, a SZOT 1958-as határozata azt is megfogalmazta, hogy a nőmozgalmat hajlamosak legtöbb helyen leszűkíteni a nőbizottságok feladataira. Kivételt képeznek a túlnyomóan nőket foglalkoztató üzemek, mert ott a szakszervezeti bizottságokban is nők vannak és a nők ilyen természetű jogait védik. Ami a lakóterületen élő asszonyok közéleti tevékenységét illeti, nagyon nagy gondot okoz nekünk, különösen amióta a kerületi nőmozgalom szervezeti része megszűnt. Mi a feladatainkat a következőkben látjuk a lakóterületen: segíteni a család-nevelés kultúrájának a fejlesztését; az iskola, a család kapcsolatának erősítését; mindazokat a dolgokat, amikkel a nők otthoni tevékenységét meg tudjuk könnyíteni. Mi nagyon szívesen tartunk kapcsolatot üzemi nőbizottságokkal, ezt azonban nem veszik jónéven a szakszervezetek részéről. Nem ismerem a szakszervezet ilyen irányú irányitó tevékenységét, de kaptunk jelzéseket, amikor üzemi dolgokkal kapcsolatban keresnek meg bennünket a dolgozó asszonyok. Ilyen tapasztalatok alapján gondolkozunk azon, mi lenne az, aminek következtében az üzemi nőmozgalom jobban tudna tevékenykedni. Mi vitákon, akétokon, különböző összejövetelek alkalmával mondjuk el a mi, és hallgatjuk meg a dolgozó asszonyok véleményét, és továbbítjuk az illetékes szervek felé, hogy ezzel is segítsünk a dolgozó nőket megítélő szemléleten. Az is igaz, hogy nemcsak a férfi elvtársakat kell hibáztatni egy-egy probléma miatt, mert még mi is rabjai vagyunk egyes hagyományos régi, maradi dolgoknak. Béres elvtársnő: Az anyaggal egyetértek. Egy dolog van, ami nagyon határozottnak tűnik, egy-két mondat a hibáknál, mint pl. ez a vallásosság, - ezzel egyáltalán nem értek egyet. Ez egy régi szemlélet, amit mondtunk 20-25 évvel ezelőtt. Akkor még a nők nagyrésze háziasszony volt, nyilvánvaló, egy kis körben mozgott és vagy a templomba, vagy a szomszédasszonyhoz járt. Ma már nem az a jellemző szerintem, hogy a férfiak bekerültek a mozgalmi munkába, - ugyanakkor az asszony elviszi a gyereket megkeresztelni. Az sem igaz, hogy csak a nők azok, akik lemaradnak, nem egy eset ben a férjük is húzná vissza. Nem igaz véleményem szerint ma már, hogy a nők le vannak maradva. S nem maradiságból idegenkednek sokan a készételtől sem, hanem azért mert nem jó. Szerintem nagyon jól össze lehet egyeztetni, mert én pl. nagyon szeretek főzni, de azért nagyon szerebek társadalmi munkát is végezni. Ami a szubjektivitást illeti: az sem mindegy, hogy milyen közösségbe kerül az a nő, vagy férfi; hogy a szocializmus elvéi hogyan érvényesülnek: az egyenlő munkáért egyenlő bért, - elve.
