Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1968-08-23

- 7 -Azután felvethetjük, hogy amikor az események ilyen gyorsan peregnek, elvárhatjuk-e, hogy rögtön állást foglaljon? Véleményem szerint elvárhatjuk, de akkor nekünk is feltétlenül időben tájékoztatni kell a párttagságot. S ebben látom a pártcsoportok szerepét, s itt kellene előbbre menni. Abba az irányba kellene ösztönözni a párttagságot, hogy nem elég, ha a pártcsoport értekezleten elmondja a véleményét, hanem az a helyes, ha a taggyűlésen is elmondja, pláne, ha hasznos javaslát is van benne. Arra kellene ösztönözni a pártcsoport bizalmiakat is, hogy ha a párttagok elmondják a véleményüket, a problémáikat, arra választ is kapjanak.

Az elvi kérdéseket ha elvont fogalmazásban tárgyaljuk, akkor sokkal nehezebben megy, de ha ezeket szorosan a gyakorlati élettel összekapcsolva visszük a taggyűlés, vagy pártcsoportok elé, akkor sokkal életszerűbbé válnak az elvi kérdések. S véleményem szerint kulcskérdés, hogy ezekben előbbre tudjunk menni.

A csalódás kérdéséhez kapcsolódnék, hogy Tóth elvtárs válasza nem volt eléggé pontos e kérdésben. Csalódást nem okozhatott, inkább egy kellemes csalódást, hogy nem következett be a munkaerő felesleg, de az anyagból nem ^pszen igy érthető. El tudom képzelni, hogy egyeseket tényleg csalódás ért,mert úgy esetleg kedvezőbb körülmények között tudott volna munkahelyet változtatni, de azt hiszem, a párttagság körében ez minimálisan jelentkezhet csali, egész párttagságunkra nem ez a jellemző.

Schumeth elvtárs összefoglalja a vitát:

Az anyagnak az volt a célja, hogy ezzel alapot adjunk a további vitájához ennek a témakörnek. Elég sokirányuan veti fel a kérdést, amelynek alkalmazása hasznos és szükséges lesz. Másrészt a VB állást is foglalt, hogy ahogy a pártdemokrácia érvényre jut az üzemben, az kb. a kerületünkben elért szintet is mutatja, s hogy a mai viszonyok és lehetőségek között ennek a lenini normája érvényesül. Persze, ez nem jelenti, hogy a továbbiakban ezzel nem kell foglalkozni, - ellenkezőleg, ez szükséges.

Tóth elvtárs a passzivitást azzal indokolta, hogy a tagságnak az eszmei felkészültsége nincs azon a szinten, hogy megfelelően vitaképes legyen a különböző elvi kérdésekben úgy, hogy a gyakorlattal is összefüggésben legyen. Ha ez nincs meg, akkor el kell érni, hogy megfelelő színvonalra kerüljön és erre képes legyen. Ezt csak arra mondom, hogy van még mindig mit tenni a további fejlődés kérdésében. S ennek nem a tájékoztatás a fő alapelve véleményem szerint. Ez nagyon fontos, igaz, da a fő az eszmei felkészülés, a marxista-leninista ismeretek, alapok elsajátítása, amely azután már arr^yis felkészít, hogy minden tájékoztatás nélkül el tudjanak igazodni a hazai és a-nemzetközi kérdésekben és tudjanak, és merjenek is állást foglalni; tudják és merjék is felkészíteni a tagságot.

Tehát amellett, hogy helyes irányban fejlődött a pártdemokrácia, és helyes a tendencia, de ilyen dolgokban állandó javításra van szükség.

Az anyag maga ehhez a vitához szolgál alapul és jövőre fogjuk kikristályositani majd egy összefoglaló kerületi jelentéssel. E témát lezárni és állást foglalni itt nem kell.

Ezután Schumeth elvtárs foglalkozik még a tájékoztatás és tájékozódás, valamint a csalódás kérdésével, majd pár mondattal kitér arra, hogy lehet növelni a párttagság aktivitását a dolgok többféle variációs megoldásával.