Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-05-31
Erre fel kell készíteni a pártot és a Szakszervezetet is. Létszám mozgásokkal számolnunk kell és véleményem szerint nem is kis mértékben. Ez az ipari átszerkeződés még 1968-ban nem jelentkezett, de minél tovább késik annál nagyobb népgazdasági kár származik belőle. Takács elvtárs : Az ösztönzéssel kapcsolatban egy-két gondolat: Akkor tudunk a dolgozóknak több pénzt adni, ha több áru van, de ahhoz, hogy több áru legyen többet kell termelni. De ezt nem lehet másképpen elérni, csak akkor ha a vállalatok belső struktúrájában, a termelő berendezése^ tekintetében is változást érnek el. Lényegében ez a népgazdaság kulcskérdése a beruházások. Ka ezen a téren előrehaladást tudunk elérni, akkor a jelenlegi helyzeten változtatni tudunk. Az első létfontosságú kérdés a folyamatos termelés biztosítása • Ozimák elvtárs: " Nagyon helyesnek tartanám, ha minden vállalat első lépésként azt mérné fel. hogy a saját területén melyek azok a rajta múló objektív akadályok, amelyekeTeltétlenül változtatni kellene a cél elérése érdekében. Mi is a meglevő hibáink közé sorolhatjuk, hogy nagyon sok esetben csak azt nézzük, hogy a dolgozó mennyit bélyegez a bélyegző óránál, ha késik jön a megtorlás a nyereségből történő levonás. De azzal szemben nem vészük figyelembe azt. hogy egyáltalán tudunk e 8 órán belül munkát biztosítani szamukra. Ezzel nagyon rontjuk a munkaszellemet, a munkamorált és ezeket a rajtunk múló objektív nehézségeket feltétlenül meg kell szüntetnünk. A tőkés időszakban a dolgozók hozzá voltak-szokva az átcsoportosításokhoz, ha az illető munkásnak szakterületén nem tudott munkát adni átcsoportosította őt más területe, ahol hasznosítani tudta. Nálunk kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a szakmunkás nem lehet más munkaterületre átcsoportosítani. Ha nincs munkája leáll, nem dolgozik, nem lehet más munkára átvinni, ehhez vannak hozzászokva és ezt nagyon nehéz islenne megváltoztatni. Olyan probléma is felmerült, hogy az a szakmunkás, aki 1958-ban esetleg nagyon jó munkás volt, nem biztos hogy a mai- követelményeknek megfelel Nagyon sok fiatal szakmunkás már többet tud nála és ez az órabérénél nem jelentkezik. Valahol-elszúrtuk ezt a kérdést, és ebből kifolyólag az üzemben örök ellentét van. Itt valamiféle megoldást kell találnunk. Várkonyi elvtársnő: Az elmúlt napokban a TV Ipari rovatában nagyon érdekes előadásiba lettem figyelmes. Egy nyugati cég Magyarországtól vásárolt gépeket, nagyon meg voltak vele elégedve. Az interjú alkalmából a nyugati cég képviselője elmondta, hogy ők a megvásárolt gépnek nem az árát, hanem a teljesítőképességét nézik, hogy minél élőbb visszahozza a befektetett összeget. Többek között elmondták, hogy olcsóbb gépeket, csak akkor vesznek, ha azt nem sorozatgyártásnál, hanem kisebb szériáknál alkalmazzák. Nálunk sajnos nagyon sok helyen elavult 100 éves gépekkel dolgoznak és ezekkel nem lehet a termelést fokozni.'
