Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-03-22
í- 9 -Rózsavölgyi elv tágat A Kikillai elvtárs által felvetett kérdésekhez egy dologban szeretnék csatlakozni. Ami a szakszervezeti munka tartalmi részeit illeti, amiben valóban előbbre kell lépni, az, hogy a pártszervezetek hatékonyabban vonják be a szakszervezeti apparátust a dolgozók nevelésébe és politikai felvilágosításába. Látszik az (izem! pártbizottság munkáján, azt akarják, hogy itt erős szakszervezet legyen, s éppen ezért, mert Így alakult ki ez a szakszervezeti apparátus, ezt talán jobban és fokozottabban el lehet várni. S a pártbizottságnak ebben kellene nagyobb segítséget adni gyakorlati útmutatással. Nem túlzás, ha úgy fogalmazok, hogy a szocialista demokrácia mély meghonosodásának feltételei az uj mechanizmusban érnek meg. Ma a vállalatok munkája már lenn dől el, márpedig, ha lenn el lehet dönteni kérdéseket, akkor lehet szocialista demokráoia olyan értelemben, hogy akkor van mibe beleszólni. Eddig a föntről kapott feladatok végrehajtásának módozataiban válogathatott a szakszervezeti appaátus, ma pedig magáról a feladatról lehet konzultálni velük és bevonni a dolgozókat. Óriási a különbség. Azonban a gazda érzetében még mindig vannak problémák. A gazdasági vezetésnek hivatása és kötelessége e témát vinni és e témában első helyre a szakszervezet kell, hogy kerüljön. Ahhoz, hogy a demokráoia érvényesüljön, le kell adni a vállalati hatásköröket. Ez nagyon értékes módon helyi ellenállásba ütközik, a felelősségtől való félelemérzet következtében. Ez a felelősség, a hatáskör leadása már magában adja a szakszervezet tevékenységét. A konkrét témában végzendő politikai munkában látom tevékenységük jelentőségét. Ha azt mondom, hogy az üzem életében ilyen jelenségek vannak és ennek leküzdésében dolgozzatok, akkor az már mond valamit. Bármilyen furcsa, a vállalatoknál az ezévi munka nem január 1-től kezdődött, hanem jóval korábban, éppen ezért azt tervezzük, hogy a Danuvia segítségével tapasztalatcsereként, egy Összevont gyárértekezletet tartanánk, amelynek célja, hogy a gyár kollektívája a vezetéstől közvetlenül kapja az éves feladatokat, utána megtartanánk a szokásos évi tanácskozást, amelyen már részletesen lehetne vitatni a gazdasági és mozgalmi vezetők jelenlétében. A másik, hogy az alapvető műszaki problémákat nemcsak ilyen tervesitési dolgokkal akarjuk megoldani, hanem úgy is mondhatjuk, hogy pályázatokon keresztül. Megpályázhatja mindenki, nemcsak a mérnökök, hanem a munkapad mellett a műszerészek, stb. is. Megstaarjuk próbálni azt a módszert is, hogy egy témában összehívott helyi megbeszélésen villámötletek alapján keressük egy-egy feladat megoldását /ezt módszerként ma már oktatják a vezetés különböző fokain/* Most meg fogjuk mi is próbálni, mert ez rendkívül jó alkalom mintegy gond-közösség létrehozására, hogy a problémák hogyan oldhatók meg. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben a gazdasági vezetés mellett a szakszervezeti szervek is részt vegyenek és ténylegesen a vállalatnál a gazda érzete és tudata egy kicsit meghonosodjon, mert anélkül az uj gazdasági mechanizmusban a vállalat előtt álló feladatokat nem lehet megfelelően végrehajtani. 0simák elvtárst Általában az anyagot jónak tartom, s ha hozzászólok, nem azért Ate-s szem, mintha az anyagot kritizálnám, hanem, hogyan lehetfl$nlw8i£ifi$g ni és ugyanakkor az anyagot szélesíteni is. Ide tartozik a politikai, az ideológiai nevelés is, ha jól emlékszem rá, a SZOT kongresszus hozott egy határozatot erre, s nyilván ez nem véletlen.
