Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-03-08
- Vagyis, ami egyedi ugyan, de az adott területen nagy nehézséget okoznak az olyan esetek, mint pl. a Telefongyáré, amelynek egy veszteséges telefon gyártása mellett plusz 20 millió termelési adó megterhelése van. * Vagy a Budapesti Finomkötöttárugyár, amelynek termékeit 100 %-os kereskedelmi adóval sulytották, ezzel piaci árai is emelkedtek. Következménye volt: csökkentek az évi megrendelései, 100-150 munkás elbocsátása vált szükségessé.- A Fővárosi Javitó Szerelő Vállalat, amelytől egyszerre vonták el a 18 milliós állami dotációt és a probléma úgy merült fel: kire hárítsák, az üzemre, vagy a szolgáltatásaikat igénybe vevő lakosság' ra? Ilyen esetekben bizony nem könnyű pártbizottságaink és pártszervezeteink helyzete, állásfoglalásainak kialakítása, különösen akkor, amikor a népgazdasági érdek és a vállalati érdek látszólagos, átmeneti, vagy akár tényleges összeütközéséről van szó. Egyrészt azért, mert népgazdasági vonatkozásban, adott konkrét esetekben ismeretei szüle, vagy túl általános alapokon nyugszik, másrészt azért, mert az adott kérdésben áz üzem vezetői, dolgozói részéről nagyobb befolyás és nyomás alatt áll, mint akkor, ha az üzemen belüli érdekek összeütközéséről van szó. Ennek dacara általában helyesen foglaltak állást és helyes irányban segítették, vagy segítik az ilyen és ehhez hasonló ellentmondások megszüntetését. Ami azt jelenti, ha úgy látják, hogy az adott esetben valamennyire is jogos a gazdasági vezetés által felvetett probléma, akkor részben arra ösztönzik, hogy azt a felsőbb állami szervekkel tisztázzák, másrészt arra, hogy keressék helyileg is a megoldás útját, sőt, ebben kezdeményezoleg lépnek fel, javaslatokkal élnek, stb. Ennek egyik jellemző példája a Budapesti Finomkötöttárugyár, ahol a’pártvezetés javasolta, hogy a kereskedelmi adóval kapcsolatos problémát vitassa meg az érdekelt állami szervekkel, másrészt a 150 munkás elbocsátása helyett a munka jobb megszervezésére és elosztására tett javaslatot és támogatta az olyan irányú törekvést, amely az oxport-kiszállitásra irányul. Mindezek nellett találkozhatunk olyan szemlélettel is, amelyek sokszor abból indulnak ki pl. hogy ami a vállalatnak érdeke az a nép^ daságnak is érdeke kell, hogy legyen és nem forditva. Ez jelene., zik központi beruházások, rekonstrukciók esetében állami támogatóm igénylésénél. Pl. a Cukoripar amely az üzemi rekonstrukció megvalósítására a kapottnál nagyobb állami támogatást igényel. A Sütőipar, amely a piaci igények kielégítését a dotáció növelésének igényével kötötte össze, ahol még a pártszervezet is a helyi és nem a népgazdasági érdek álláspontjára helyezkedett. A témának egy másik problémája, amellyel meg kell küzdeniük pártszervezeteinknek és megoldásukat elő kell segiteniök, ez az anyagi ösztönzők üzemen belüli szerepének növelése. Itt már vállalaton belüli érdekösszeütközésekről van szó, amelynél a meg nem értés két fő vonalon jelentkezik.
