Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-03-08
Ozimák e 1 v tár s: Abból indulnék ki, amit Kádár elvtárs úgy határozott meg, hogy az államosítás és a szövetkezétesités után a harmadik legfontosabb kérdés az uj gazdasági mechanizmus bevezetése, hozzátéve, hogy még nem is nagyon látjuk, hogy milyen problémákat okoz a pártszervezeteknek az ezzel járó feladatok és következmények. Helyes lenne magában az anyagban is érzékeltetni, hogy az uj mechanizmus bevezetése különböző helyzetekben érte a vállalatokat. Úgy fogalmaznám, hogy gyártmányösszetételekben, - azokon kivül, araik itt már elhangzottak, - ugyanis a felső utasítási rendszer alapján eddig gyártottunk olyan cikkeket, amik nem kellettek, amiket felülről talán könnyebben megrendeltek, de most olyan körülmények között, mint az uj mechanizmus, nem biztos, hogy a piacnak olyan Ítélőképessége 1 sz, hogy a kereslet és a kínálat aaányában tudja meghatározni a cikkeket. Lehet, hogy olyanokat is kísérleteztünk ki, sok pénz befektetésével, amikről most kiderül a piacon,hogy nem kell. A vezetés szintje hogyan néz ki a vállalatnál, - ezt a kérdést is meg kell nézni, - milyen a munkamorál, milyen a munkafegyelem, milyen tendenciával rendelkezik a vállalat. Vagyis, azt is kellene érzékeltetni az anyagokban, hogy a pártszervezeteknek a legfontosabb feladata most, hogy keressék meg a helyüket, ők legyének a motorjai, a kezdeményezői. Azért, mert nekünk olyan kapcsolatunka van az emberekkel, a tömegekkel, az értelmiségiekkel, a dolgozókkal, hogy előbb bejönnek a különböző csatornákon keresztül a különböző értékelések, jelzések és tájékozódhatunk, hasznosíthatjuk ezeket. Egy másik dolgot említenék: egy fő mutatón, a nyereségtömegen lemérhető, hogy egy vállalat veszteséges-e, vagy nyereséges. Eddig csináltuk, ha veszteséges volt is az a termék. A pártszervezeteknek itt nagyon komoly tudatformáló szerepük van. Ha már kitűzték elénk, hogy egy egészséges nyereségtömeget teremtsen meg a vállalat a maga, illetve a népgazdaság számára, akkor a különböző vezetőket, a különböző dolgozókat abba az irányba kell terelni, abba az irányba segíteni, hogy a meglévő helyzetet ismerve, ebből a kivezető utat megtaláljuk és tovább lépjünk előbbre. Abból indultunk ki, hogy keresetcsökkenés neia állhat be, tanácskoztunk a pártbizottsággal, az igazgatói tanáccsal, a szakszervezettel arról, hogyan lehetne úgy elindulni, hogy legalább 12 napot t mi nem 40,hanem 14-16 napos nyereséggel dolgoztunk eddig, - az 1968.év eredményei után is fizetni tudjunk. Ez volt az alapállásuk ahhoz, hogy /elinduljunk és erre épült fel bizonyos mértékig a kollektív szerződés, ezt vittük ki a termelési tanácskozások elé, hogy a dolgozók elé tárjuk, hogy ebben milyen feladata van a vezetésnek, milyen feladatai vannak a dolgozóknak maguknak. Ehhez a nyereségnek a háromszorosát kell hozni. A vállalat már befejezte a leépítési tevékenységét, most már nem csökkenésnek, hanem ismételten felfelé Ívelő volumen-növekedésnek kellett volna beállni, ügy indultunk, hogy most már felfelé Ívelhetünk, Itt jöttek a különböző kérdések, mint pl. a 44 órás munkahétnek a bevezetése, vagy a vezetés korszerűsítése. Mindkettőre azt mondhatnám, hogy olyan feladat, hogyan idomuljon maga a vezetés a feladatokhoz. Nem mindig követte a vezetés a szervezetében, a különböző főosztályok felépítése a kort magát. Felállítottunk olyan osztályokat, főosztályokat, amikre már ma nincs olyan szükség.
