Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-03-10
Az egyéni és közösségi érdekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a közösség érdekein balül az egyének problémáit is meg kell oldani, Bátorítani kell a kommunistákat is arra, hogy merjenek mondani dolgokat, s a szakszervezeti aktivisták még kevésbé mernek mondani dolgokat. Erre bátorítani kell a szakszervezeteket. A létjogosultsága abban van, hogy az érdekvédelmi és a vétó-jogokat, stb. úgy használja fel a szakszervezet, hogy a pártot segitsék. Elmondja, hogy a szakszervezeti bizottságok a feladataik végrehajtása során azt nézik, hogy mennyire nyerik el a felsőbb szervek tetszését, mennyire tesznek eleget a felsőbb szervek határozatainak. Itt meg kell, azért mondani, hogy a választóiknak felelősek elsősorban ezek az aktivisták. Van egy pár olyan vállalat,- Kőmives elvtárs említette a Cukoripart- ahol a szakszervezeti bizottságok szélesebb, sokkal nagyobb jgokkal rendelkeznek, mint az ott lévő pártszervezet. Ezt nem itt kell eldönteni, ez természetes, de azért nekünk ezzel törődnünk kellene, amig ennek kitisztázása meé nem történik. Szkokán elvtárs véleménye szerint az ilyen országos szervekkel a pártbizottságnak kellene foglalkozni és megtalálni azokat a dolgokat, hógy a párt elképzelései# keresztül menjenek ezeken a fórumokon is, semmint, hogy ezeket a kis alapszervezeteket felkészítsük erre a munkára. Később pedig nyilván ki fog alakulni. Helyesnek tartaná a titkári értekezleten is foglalkozni a szakszervezetek jogaival, ismertetni mindenek előtt az aktivistákkal, de a tömegekkel is. Természetes - mondja, - hogy az aktivistákkal beszéljük meg előbb, de ezen túl feltétlenül az üzemekben dolgozó tömegek is meg kell,hogy ismerjék, - s ez a mi dolgunk, hogy elmondjuk, hogy a párt álláspontja mi ezekben a kérdésekben. Lovász elvtárs véleménye szerint a jelentésben szereplő megállapítások kivétel nélkül igazak a VEGYTERV-re is. Néhány tapasztalatot mond el a szakszervezet pártirányításával kapcsolatban. Abból indul ki, hogy a pártszervezetnek is újszerűén kell az irányitó munkáját kifejteni, és ma még el lehet mondani, hogy sokszor van párhuzamos munka a párt és a szakszervezetnél. Ennek van olyan oka, hogy nem mindig alkalmas a szakszervezet objektiv megítélésre, vagy nem mindig volt alkalmas politikus, pártos álláspont elfoglalására. Ahhoz, hogy a szakszervezet hivatását betöltse, legfontosabb feladata az kell, hogy legyen, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok körében egy bizonyos szemlélet-változást érjünk el. S itt a párt eszmei-politikai irányításában ez kellene, hogy az egyik legfontosabb célkitűzés is legyen. Megértetni a szakszervezeti aktivistákkal a párt politikáját, irányvonalát, elképzeléseit, mert ezek segítséget adnak a konkrét gyakorlati kérdések megoldásához. Éppen ezért javasolja és helyesnek tartaná ezeket az aktivaértekezleteket felbontani több megbeszélésre, mégpedig a szakszervezeti bizottság kommunista tagjaival külön beszélgetést, külön a szakszervezeti tanács tagjaival, külön a vezető bizalmi testület kommunista tagjaival. Ezzel tudnák konkrétabbá tenni ezeket a megbeszéléseket, és azokat a konkrét feladatokat lehetne gyakorlati példákon keresztül is megvitatni velük igy, amik lábban a reszortban, ahol ezek az elvtársai: vannak, a legtöbbször felmerülnek.