Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1966-07-01

- 5 -Ezen belül, amiket; elmondtál Somló elvtárs, a na. :y,kereten belüli kiemelésével egyetértek és én is javasolom ilyen továbbfejlesztését az anyagnak. A sorrendet nem szükséges megváltoztatni, alapvető szerkezete megmaradhat, véleményem szerint és azon belül az általad felvetetteket érvényesíteni.

Asztalos elvtárs: Az anyag sorrendiségével és a felvetett problémákkal egyetértek.

Az 5-ik oldal b. pontjánál egy kicsit élesnek tartom a szakmaimádattal történő"jelzőt. Tényleg nagyon sok elvtársunk az ideológiai továbbképzés elől menekül a részére más sok esetben semmit nem adó szakmai oktatás felé. Azonban nem bántunk-e meg elvtársakat ezzel, akiknek ténylegesen szükségük van a szakmai továbbképzésre? A káderbeállitásoknál is sok esetben beleesünk ilyen hibákba, ho^y a szakmai tudást vesszük előtérbe és a politikai képzés háttérbe szorul.

A szakmai vezetők ideológiai továbbképzésénél volna egy javaslatom. A közlekedés területén lévőknél kísérletképpen létrehozhatnánk egy konferenciát, s ezzel egy csatornán kapnák meg a tájékoztatást, pl. a gazdasági mechanizmusról, - és akkor, amit itt felvetettünk, hogy két bizottság vizsgálta ezt az azonos területet és mégis ellentétes megállapítást hoztak, - ez is megoldódna.

Az a szabad légkör, ami üzemeinket és intézményeinket jellemzi, igaz, kedvezően hatott, de ugyanakkor követelőleg is lép fel.

Az agitátorokkal szemben is egész komoly minőségi követelményekkel lép fel, amire a későbbiekben rá is kell lépnünk.

Az agitációs munkában olykor jelentkező bátortalanság és bizonytalanság; hogy nem sikerült elérni, hogy minden párttag agitátor legyen. Véleményem szerint nem is 59 %• Amikor ténylegesen komoly, használható érveket adunk a párttagságunk felé, akkor az elvi és cselekvési egység szintjén közel azonosan lépnek fel. Ha azok a hibák, amik a tájékoztatásból, vagy nem tájékoztatásból erednek, megszűnnének, akkor el tudnánk érni, hogy minden, párttagunk magasabb szinten és nagyobb elvi-politikai biztonság** gal agitálna. S ha ezt megtaláljuk, akkor megtaláljuk a 2~es és

3-as pontra is a magyarázatot. Ezekben a kérdésekben kellene

* komoly javulást elérni.

A 8-ik oldal utolsó pontjánál, hogy javult az iskolákban a marxista világnézeti nevelés helyzete és a reális szemlélet dominál.

Én nem helyeselném igy ezt elfogadni. Persze, a természetet azt nem misztifikálják úgy, reális alapokon állnak. A társadalmat, mint adottat elfogadják, benne élnek, de az emberi élet tartalmát, értelmét eléggé az anyagiakhoz kötik. Ebben a kérdésben, nem tudom, nem volna-e jó, ha esetleg pedagógus elvtársaink még közelebbről tudnának ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Van javulás, megállapítható, bizonyos fokig, de a kommunisták példamutatása alapján, a szem előtt lévő emberek alapján tfan javulás. Ez volna a legfontosabb és nem minden esetben található meg és szerintem ezzel a kérdéssel egy kicsit mélyebben, elemzőbben kellene foglalkozni, hogy van javulás, de ilyen és ilyen problémák vannak. Vagy a bevezetőben, vagy az anyagban ezekkel a kérdésekkel még magyarázólag kellene foglalkozni.

Várkonyi elvtársnő: Ennél a bizonyos 5Ő %-nál felvetődik, hogy nem abból adódik-e, hogy a kommunisták az üzemben csak a kommunistákat akarják meggyőzni? A lakóterületen a tapasztalataim ugyanis nem egészen ilyenek. A tanácstagi beszámolókon bizony kommunistákat elvétve találnak, s ugyanez a helyzet a funkcionáriusokkal is. Mi ennek az oka? S ezt a lakosság részéről