Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1966-03-26
Nem lehet egészen reális képet adni arról számszerűen, hogy mennyi a fizikai dolgozók gyermeke, sem az általános, sem a középiskolákban, mert nincsenek ehhez pontos meghatározások. Ha ezt pontosan tudnánk, lehet, hogy a megadott számoknál több is lenne. Jó lenne, ha valamilyen támpontot kapnánk arra, hogy kiket kell oda sorolni. A gimnáziumokban 30-55 5, a fizikai dolgozók gyermeke, a szakközépiskolákban pedig 40-46 %. Az érettségizők között az arány azonos, viszont a továbbtanulásra felvételt nyerők között valószinü, már nem ugyanaz. A tagozatos osztályokban kevesebb a fizikai dolgozók gyerekei, mint a nem tagozatos osztályokban. Erre felfigyeltünk és a kér.Tanács Okt.osztálya által kiadott évi munkatervben meghatároztuk, hogy a kerület iskoláinak ezt megkülönböztetett figyelemmel kell kisérni. Azt is megállapítottuk, hogy az általános iskolák 4-ik osztályáig a fizikai dolgozó és nem fizikai dolgozók gyerekei között szinvonalbeli különbség nihcw, de már az 5-8 osztály között óriási különbség tapasztalható. Én azt mondanám, hogy minél több fizikai dolgozó gyereke kerüljön a tagozatos osztályokba. Lehet, hogy sok nálunk a nyelve-i tagozatos osztály, de nagyon jó, ho^y úgy jön ki egy gyerek a gimnáziumból, hogy egy nyelvet, ha nem is beszél teljesen, de Írni, olvasni tudja, amit később bármely területen hasznosíthat. Olyan segítséget is adunk a mi általános iskoláinkban végzett gyerekeknek, hogy 1 éven keresztül részt vehetnek az István gimnázium matematika-szakkörében. A pedagógusoknak itt azt a feladatot adtuk, hogy erre csak azokat a gyerekeket küldjék, akik erre a tagozatra szeretnének menni. Erre a pénzügyi keretet is tudjuk biztosítani. Vita folyt azon, hogyan lehet a szakközépiskolákra építeni a szakmai képzést. Ott volt az első probléma, amikor az Árpád gimnáziumból kijöttek az első végzett hallgatók, s a gyerekek 1/5-ánál is kevesebb helyezkedett el az adott szakmában. Nem egészen világos, nem eléggé tisztázott a szakmai középiskolák képesítése. Most jelent meg erre vonatkozóan egy rendelkezés, hogy egy bizonyítványt ad és az üzemek foglalkoztathatják az ott végzett tanulókat szakmunkásként, vagy betanított munkásként, - ami között igen nagy a differencia. Itt van pl. az Egressy szakközépiskola, a Telefongyár kijelentette, hogy nem tudja biztosítani a gyerekek elhelyezését, mert van saját ipari tanuló intézetük, amely az utánpótlásukat biztosítja. Ilyen problémák jelentkeznek a technikumokban is. Megjelent egy rendelet, amely szerint 1966. szeptemberében nem nyitnak első osztályokat a technikumokban, utána kiderült, hogy mégiscsak beiskoláznak, mert nincsenek kész a megfelelő szakmai középiskolai tankönyvek. S ez nálunk az oktatásban is meglehetős zavart okoz. Nagyon jó volna, ha sikerülne a felvételi rendszert úgy meghatározni hogy hogyan lehetne megfelelő súllyal figyelembe venni a munkásgyerekeket. Mi hangsúlyozzuk, hogy elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeit kell felvenni, - csak az a kérdés, hogy meddig lehet elmenni. Á jelenlegi helyzet mégiscsak az, hogy színvonalbeli különbség van a fizikai és az értelmiségi szülők gyermekei között. Itt is jó lenne, ha kapnánk valamilyen támogatást. Ami az ilyen statisztikai adatszolgáltatást illeti, hogy az iskolák jelentsék, akkor meg kellene küldeni nekik is, hogy melyik, gyereket kell fizikai dolgozó gyerekének tekinteni, melyiket nem. Ami a munkástanulók segítését illeti, az oktatási osztálynak lesz feladata, hogy ennek a határozatnak érvényt is szerezzen. Fel fogjuk mérni, hogy a fizikai munkások gyerekei veszik-e igénybe és mennyiben veszik igénybe a tanulószobákat.
