Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1966-03-26
17 -Az anyag foglalkozik azzal, hogy a tanulók körében kispolgári szemléletek lépnek fel és a pedagógusok nem tudnak ellene hatásosan fellépni. Kétségtelen, hogy a társadalom és az iskola kölcsönhatásban van egymással, de nem helytálló az a megállapitás, hogy a pozitiv hatást az iskola, a negatívat a társadalom képviseli. Sok esetben a tanulók visznek ki rossz példát a áársadalomba és a megoldást közösen kell keresni. A pedagógusok marxista világnézetével kapcsolatban véleményem szerint van egy jelentős réteg - a pedagógusok mintegy 50 %~a - akik szilárd marxista világnézeti talajról oktatnak és nevelnek. J'zek nemcsak oktatási feladatot látnak el, hanem ténylegesen aktiv nevelőtevékenységet Is folytatnak. Egy másik xtategória lojális a társadalommal szemben, leadja a kötelező órákat, de ezenkívül semmi többet nem tesz, sém a szivét, sem a lelkét nem adja a munkába, azt csak állásnak és nem hivatásnak tekinti. Az első kategóriát bátorítani, erősíteni kell a Pártbizottság, a pártszervezetek és a tanács részéről is. A másik kategóriánál véleményem szerint azt kell tenni, hogy át kell őket billenteni az első kategóriába. Van még egy harmadik kategória, ez szerencsére a legkisebb. Ezek sok esetben még a rendszerrel szemben is állástfoglalnak, vagy burkolt formában ezt kifejezésre juttatják, gyakran kozmopolita ideológiai alapon állva előszeretettel használnak nyugati példákat a természettudományos tárgyaknál olyankor is, amikor arra sokkal eredményesebben lehetne szovjet példát mondani. Olyan helytelen módszerekkel is lehet találkozni, hogy verik a gyerekeket, vagy megengedhetetlen jelzőkkel illetik a tanulókat. Egálét nem látni, vagy nem megfelelően fellépni ellenük súlyos hiba. Ennél a kategóriánál ha kell névre szólón, személyre szólóan kell elemezni a hozzáállásukat és ha a helyzet úgy kívánja, meg is kell tőlük válni, mint pedagógusoktól. A másik dolog a politikai élet hiánya, amit az anyag felvet. Ezért helytelen volna egyértelműen a pártszervezeteket felelőssé tenni, mert ebben komoly mértékben felelősek elsősorban az igazgatók és a KISZ felelős tanárok, akik nem segítenek megfelelő politikai életet kialakítani az iskolában. A titkárok, pártbizalmiak felkészültségét illetően az is felvetődött, hogy a Tanács oktatási osztálya nem eléggé támaszkodik az iskolai párttitkárokra és pártosoportokra és nem ismerik munkájukat, tevékenységüket. A jövő szempontjából a pártszervezetekkel a Tanács kapcsolatát sokkal szorosabbá kell tenni, jobban kell támaszkodni azok véleményére. A hátrányos helyzetben lévő gyermekekkel kapcsolatban elgondolkoztató, hogy az ipari tanulók között 70 % a munkásszülők gyermeke. A pedagógusoknak következetesebb munkát kell kifejteni a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozást illetően, de gondosabban kell foglalkozni ezeknek a gyermekeknek a szüleivel is. Ha a pedagógusok felhívják a szülők figyelmét, hogy gyermekük tehetséges és érdemes tovább taníttatni, akkor ezzel is elő lehet segíteni a fizikai munkások gyermekeinek továbbtanulását.
