Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-05-07
11 - utján is lebonyolítani, de nem biztos, hogy üzlet lesz belőle. Egy másik példa: a sztereó-berendezésre igény merült fel, a külker, megrendelt belőle 100 darabot, azután attól való félelmében, hogy a nyakán marad, sztornírozta a megrendelést. Ugyanakkor az idén újra jelentkezett ez az igény, a belker-nek le is szállítottunk belőle J00 darabot, ami azt mutatja, hogy nem maradt volna a nyaltán, ki tudta volna szállítani a nyugati piacra is. A vállalat és pártszervezete is mindent megtesz, hogy a külker-rel a kapcsolat jó legyen és az egyébként bizonyíthatóan világszinvonalon is jo gyártmányokból minél többet adjanak el, amely a népgazdaság számára is hasznos lenne. Én az elvtársak által felvetettekkel egyébként egyetértek és megszívlelendőnek tartom. Még talán az ütemességhez annyit, hogy nem tartom jónak a mai ütemességet azzal együtt, hogy megközelítettük az előirányzottat és az egyedi gyártmányoknál nem lehet dekádonként adni. De az alkatrészkibocsátásnál feltétlenül lehet egészséges ütemezést adni, ugyancsak a sorozat gyárt ásnál is meg -lehet ezt oldani. De ma az a helyzet, hogy a gyár termékeinek 90 %-a egyedi és csak 10 %-a kis sorozat, tehát mindig lesz a havi ütemezésben is elcsúszás, hogy a Ill-ik negyedében lesz a nagyobb mértékű realizálódása a készárunak. Van olyan törekvésünk, hogy a negyedévenkénti termelést ütemessé tegyük. Somló elvtárs: Kőmivés elvtárssal voltam kinn a Reanalnál, a kerületi vándorzászló átadásakor, Az ünnepélyen megjelent a Gyógyszeripari tröszt két vezérigazgatóhelyettese, a külker. szerv vezérigazgató helyettese. Ez rendkívül jo hatást gyakorol és elárulja azt a jó kapcsolatot, ami a Reanal és a külker, szerv között van. A másik a gazdaságosság, minőség kérdése. Persze, ezt nem szabad csak kizárólag az Elektroakusztika szempontjából nézni. Nem szabad nekünk a tőkés devizahiányt elbagatelizálni. Feltétlenül népgazdasági kérdés, s nem hanyagolható el, hogy 24 Ft/dollárt érnek el. Ha jól emlékszem, a Kalapgyárnál 180 Ft-ot mutat. Tehát a Kalapgyár 180—Ft-os és az Elektroakusztika 24 Ft-os dollárja közötti arány feltételezi, hogy olyan minőségi arány van kk itt, amire fel kell figyelni és olyat kell kihozni, ami a népgazdaság részéibe feltétlenül előnyös. Ha tényleg az a helyzet, hogy kiállítjuk nyugaton, ott feltűnést kelt, nem tudunk azonban szállítást vállalni, mert nincs kapacitásunk, stb. akkor ez az az alaphelyzet, amikor licencet kell eladni. El kell adni az eljárást bizonyos időre, akkor a szellemi terméket tiszta dollárban fizetik meg. De itt sok olyan dolog is van még ezen felül, hogy akkor a berendezés meghódítja magának a piacot, - s itt ki lehet kötni bizonyos megállapodásokat.
