Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-04-23
Akik ugyanis ezt kifogásolták, egyszerűen féltették a gimnáziumok intellektuális jellegét,a munkától, a munkásosztállyal való kapcsolattól. Féltették a középiskolásokat attól, hogy ha kimennek az üzemekbe, ott mit tapasztalnak, stb., s hogy nem hasznosabb-e ehelyett elméleti ismeretekkel foglalkozni. Azért tartom szükségesnek ezt elmondani, mert véleményem szerint az anyagnak egy érdeme, hogy ebben a helyes álláspontot képviseli. Mi az 5+1 fontosságát és helyességét nem vonhatjuk kétségbe, mert olyan pedagógiai haszonnal jár, amely a ráfordított időt minden körülmények között megeri. Tehát ha van. lehetőségünk az üzemi munkával való kapcsolat megteremtésére, akkor feltétlenül fenn kell tartani. S ha mi nem törünk mégis az 5+1 mellett lándzsát feltétlenül, ez azért van, mert a feltételek még nincsenek megfelelően biztosítva. Ha hibát követtünk el itt, akkor az egyik a feltételek reális voltánakanem felmérése, a másik, hogy leszűkítettük ezt a formát a fizikai munkára és nem az üzemmel, a munkásosztállyal való kapcsolatot is értettünk alatta. A munkára való nevelés egyéb ilyen formáit, a munkára nevelést munka végzése nélkül- nem lehet, s azt a lehetőséget, amit az üzemi fiatalokkal, az üzemi munkásokkal való kapcsolat jelent, ha más formában is, de feltétlenül fenn kell tartani. Hogy menjenek ki üzemlátogatásra, tartsanak kapcsolatot az üzemi KISZ szervezetekkel, több közhasznú társadalmi munkát végezzenek, stb. Ez a munkára való nevelést gazdagabbá, színesebbé tehetné. A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy félreértés ne, legyen, az életre való nevelés nem szűkíthető le a munkára való nevelésre csak. Nagy szerepet játszik az iskola a munkára való nevelésben, de maga az életre való nevelés ennél nagyobb, szélesebbkörü feladatot követel meg az iskolák pedagógusaitól. Ne adjuk mi fel mi azt a lehetőséget se, hogy a felső középiskolásokat bevonjuk a társadalmi élet különböző formáiba, tanácstagi választások munkájába, stb.stb. Egy nagyon érdekes cikk jelent meg Hegedűs András tollából az egyik jugoszláv szociológus tanulmánya nyomán, hogy a jugoszláv fiatalság igényli-e a társadalmi életben való részvételt. Az jött ki, hogy nagyon igényli. Mi nem csináltunk ilyen felmérést, de nem hiszem, hogy nálunk ehhez hasonló, vagy közel hasonló eredmény jönne ki. S az életre való felkészítés azt is jelenti, hogy ne szűkítsük mi le egyetlen területre, a munkára való oktatásra^ mert ez nem tesz jót az e^ész embernek, az egész életre való nevelése szempontjából. A ?-ik oldal beszél a szakközépiskoláról, helyesen és pozitivon értékeli véleményem szerint. De nem szabad azt gondolni, hogy a szakközépiskola, a szakmai ismeret nyújtása eleget ad az életre való nevelésre} hogy a szakközépiskola elvégzése az automatikusan az életre való nevelést is adja. Itt is a fizikai munkára való nevelés, mint erkölcsi nevelés nagyon fontos kell, hogy maradjon, mert a szakmára való neveles azt az erkölcsi nevelő tevékenységet nem végzi el. Nem mondhatjuk, mert nem tudjuk még ma, hogy a szakközépiskolák meg tudják-e majd oldani a hozzájuk fűzött feladatokat, mert nem biztos, ho{jy a szakmai képzésnek feltétlenül forrásává válhat. Meg ilyen anyagban se tegyünk olyan jellegű kifejezést, amiben már egyszer megégettük
