Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1962-04-06
Kiss elvtársnő; Csányi elvtársnő vetette fel, hogy továbbra is foglalkozni kell a néptömegek szerepének magyarázatával. Azt is tisztázni kell, hogy a marxizmus-leninizmus mit tanit a személyiség szerepéről. Erre szerintem vissza kell térni a gyakorlati munkában. S azt hiszem, azt sem sikerült mindenütt tisztázni, hogy a személyi kultusznak milyen hatása volt a nemzetközi munkásmozgalomban. Azzal nem tudok én sem egyetérteni, hogy a szövetségi politikánál felvetődött kérdések csak a vezető elvtársak problémája. A vezetőség és a párttagság problémája is. A propagandistákkal van olyan tervünk, hogy felülvizsgáljuk, hogy egyáltalán milyen képzettségük van. Felmérnénk és megpróbáljuk Csányi elvtársnő javaslatai alapján esti egyetemen, vagy más módon képezni őket itt a kerületben. De meg kell mondani, hogy nem lehetünk megelégedve a Pártbizottság tagjai elméleti felkészültségének színvonalával sem. Az elvtársak egyrészt nem nagyon jönnek el, másrészt ha el is jönnek, nincsenek felkészülve. Többet szeretnénk mi kapni a Pártbizottságtól. Méhes elvtárs összefoglalja a vitát: A határozati javaslatokat, javasolom fogadjuk el7 tehát, hogy visszatérni ezekre a kérdésekre, ilyen propagandista tanfolyamot is tartani. Azt javasolom álljunk el attól, amit itt javasoltak az elvtársak, hogy Írásban küldjük ki ezt az anyagot. Véleményem szerint inkább szóban foglalkozzunk ezzel, élőszóban magyarázzuk meg ezeket a dolgokat. Ami az oktatás formájával, irodalommal foglalkozó javaslatok voltak, javasolom, meg kell őket konzultálni az illetékes felsőbb szervekkel. Zatureczki et-nak volt javaslata, hogy a tömegszervezetekkel megbeszélni a párt szövetségi politikáját, - véleményem szerint nagyon szükségszerű. Másrészt minden területen konkrétizálni. Az elhangzott vita az ideológiai munkával kapcsolatban, hogy le van-e maradva, vagy nincs. Azt hiszem, el lehet fogadni, hogy az általános követelményekkel nem íart lépést, le van maradva, s az is igaz, hogy az élet, fejlődésünk egyre jobban az egész pártmunka előterébe állítja az ideológiai munkát. Ehhez meg kell néznünk azt, hogy hol vannak a gyengéi. Változatlanul abban, hogy ezeket az uj kérdéseket, amiket a jelenkor felvet, nem tudjuk a káderekkel sem követni, módszerekben sem, tartalmában sem és visszatérnek, kisértenek azok a módszerek, amik bizonyos szűk látókört, gondolkodásmódot alakítanak ki. Nézetem szerint mégis a fő jellemvonása ideológiai munkánknak, hogy sokkal élőbb, agitativabb, talán propagandistfcikusabb is és ezt az utat kell nekünk tovább folytatni. Ez a fent és lent, hogy nem értik. Mi a pártoktatást értékeltük ebben a jelentésben és a párttagok hozzáállását. Nagy különbség van aközött, hogy valamit propagandisztikusan és ágitativan meg érteni. Tehát ami a dolog propagandisztikus megértését jelenti, nyilvánvaló, a vezető kádereknél, az aktíváknál, vagy az oktatásba bevont pártonkivülit is jelentik, nyilvánvaló, itt sok prob léma van, ami nem jelent egyet azzal, hogy nem értik a személyi kultusz jelentőségét. Nézetem szerint a párttagságunk körében is a személyi kultusz károsságát értik és elitélik és nem kívánják vissza. Más dolog az, hogy nem tudja, hogy miből fakad és hogyan, ez nem jelenti, hogy a személyi kultusz lényegét nem értik az elvtársak, s próbálná meg valaki visszahozni, - állítom, elsősorban a páxűjaktiva tiltakozna.
