Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-08-04
Ezért úgy gondolom, hogy konkrétabban egyes pártszervezetekkel talán többet kellene foglalkozni, ott ahol gyengébb képességű gazdasági felelősök vannak, vagy ahol több problémák adódnak. Nekem az a"véleményem, hogy általában véve az irodaszereknek a költsége elég fiktiv dolog, mert a vállalatok költségébe ezek beleférnek és ezert ez mindig megtakaritás lesz. Nem tudom, nem lehetne-e ezt kisebbre tervezni, és más területre kellene ezt az összeget irányítani, ahol hiány mutatkozik az országban. Németh elvtárs: Egy-két tapasztalatot ezzel kapcsolatban. Az ügykezelésnél nem tudjuk megcsinálni sem mi, sem a gazdasági osztály, hogy egy-egy üzemhez gyakrabban kimenjünk és konkrétabban foglalkozzunk ezekkel a feladatokkal. Az általános tapasztalatunk az, hogy nem veszik elég komolyan ezeket a feladatokat, s a gazdasági felelős a legtöbb esetben teljesen tájékozatlan. Éppen ezért megbeszéltük Gábor elvtárssal, hogy az egyik titkárin elmondjuk az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat. A tagdíjfizetésnél az a helyzet, hogy ezt kizárólag gazdasági munkának tekintik. Most kísérletként bevezették az egyik üzemben, hogy egy kizonyos ideig átlagot fizettetnek, ez viszont azt eredményezi esetleg, hogy egy csomó ember átlagosait alacsonyabb tagdijat, egy csomó viszont az átlagnál magasabbat fizet. Erre határozat van és véleményem szerint ha a politikai részről is néznék a dolgot, egész biztos, hogy megszűnne ez. Ahol pedig sok a gyerek,, ott javasolnánk kevesebb tagdijat szedni. Mi a jelentésbe be is irtuk, hogy felhasználnak egy csomó pénzt a pártszervezetek a könyvtárfejlesztésre, el is költik, de nem vételezik be, nem tudnak elszámolni a pénzzel. S itt nem hivatkozhatnak a vezetőségbeli változásokra, mert ha változik a titkár, a réginek mindent át kellene adni az uj titkár részére. Takács elvtársi Nálunk is általában a határesetekből adódnak a viták, de mi minden esetben ragaszkodunk ahhoz, hogy a Szervezeti Szabályzatnak megfelelően fizessé az illetők a tagdijat. Viszont a felülfizetésnél probléma van, mert vannak görög elvtársak, akik egyszerűen nem hajlandók annyit fizetni, amennyit kellene, hanem mondjuk 10.Ft. helyett mindig 20-at fizetnek. Most is van 80.- Ft. ilyen túlfizetésünk a gögög elvtársaktól. De most már nem is vitatkozunk velük. Az az átlag, amit Németh elvtárs emlitett, véleményem szerint nem jó dolog. Be akarták nálunk is vezetni, de mi nem mentünk bele. Az üzemi VB ' korábbi állásfoglalásai következtében nálunk nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdésnek is tekintik a tagdijfizetést. A költségvetést illetően: a közlekedési költséget nem tudjuk elkölteni, mert ezt a vállalattól megkapjuk, viszont mégis betervezzük és más területre fordítjuk. Az ágit.prop. költségvetés nálunk jóformán csak a brosúrára korlátozódik, s ezt az összeget nem tudjuk felhasználni arra, hogy az év végén a propagandistákat megjutalmazzuk. Ha erre fel tudnánk használni, akkor el tudnánk költeni az erre irányzott összeget.
