Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-06-09
- 6 -Ezért tartom jónak ennek az agitációs bizottságnak a létrehozását. Egyhggályom van: jó dolog-e, hogy ezekben az agitációs bizottságokban különböző reszortokat építsünk ki? Attól félek, hogy ez leszűkíti az agitációs munkánkat és az informálódásunkat is. A másik dolog, hogy az agitációs bizottságban csak kommunisták vannak, nem ártana, véleményem szerint, jó tömegszervezeti aktivistákat is bele vonni, ezek egyrészt a pártönkivüliek felé jobban tudnának közeledni és azok többet mondanak el nekik. Kiss elvtárs: Van ennek az anyagnak egy pozitívuma és van egy negatívuma is. En inkább az anyag jó oldala miatt szólok hozzá. A mi agitációnk és az egész tömegpolitikai munka mindinkább a reális talajon alapul és nem a levegőben lóg, mint az előző években volt. Ez egy nagyon fontos dolog és az anyag is azt tükrözi, hogy az elvtársak a napi élet eseményeit veszik számításba és a munkájuk ezen alapszik. Mi az amit szeretnék aláhúzni? Hogy jobban figyelembe venni azt, hogy a proletárdiktatúra szervei azok, melyek az agitációs munkát még hatékonyabbá, még szervezetebbé tudják tenni és még reálisabb talajra tudják helyezni. Ha kimennek pártmunkások, akkor ezek intézkednek. De nem volna $obb, ha a kérdéseket általában jobban oldanák meg és ha nem oldódik meg, akkor menjenek a területi szakmai bizottsághoz. Ha ezek megfelelően meg vannak magyarázva, ki vannak fejtve, akkor sokkal könnyebben oldhatók meg. Egy párttitkár nem ismerhet minden paragrafust. Ezenkívül még lesz egy nagy előny, hogy törvényességre fogja az illető szervet és a munkást is nevelni. S ez a fajta kapcsolat lényegesen más, mintha általánosságban folytatunk tömegpolitikai munkát. Ezért mondom, hogy nagyon fontos az, hogy a proletárdiktatúra szerveit használjuk fel és ebből az anyagból kezdtem egy kicsit oda tendálni, hogy kutassam, keressem ennek a lehetőségét, mert ebben az anyagban egy kicsit már ez van. Vagy pl. van egy igazgatónak fogadónapja, ahol a panaszok 70 %-a nem oldható meg. Abban a konkrét esetben reális talajra lehet állítani az illetőt, meg kell mondani, hogy nem megy, a végén be is látja és próbál reális talajra állni. Ha úgy kívánja az adott eset, akkor viszont még a törvényt, a rendeletet is egy-egy konkrét esetben meg kell változtatni, kell intézkedni, ha megérdemli az illető, hogy segítsük, indokolt, de a rendelet nem engedi. Ebből az a következtetés, hogy a politikai munkának ezeket a lehetőségeket jobban kell a jövőben kihasználni és a kommunistákat ösztönözni arra, hogy olyan munkát fejtsenek ki, hogy ahol dolgoznak, teremtsenek olyan légkört, hogy ott tényleg kritizáljanak is, mert munkájuk akkor azonnal hatékonyabb lesz, mert a párt politikájának szellemében tud dolgozni, érveket felsorakoztatni. A másik, amit szeretnék szótoá tenni, hogy a íö figyelmet arra kellene fordítani az emberek meggyőződében. Tudják, hogy ezt a rendszert nem lehet megváltoztatni, a régit nem is akarják visszahozni, de bele kell plántálni, hogy x’ajta is múlik, hogy minél zökkenómentesebben menjen minden és minél kevesebb embernek legyen keserű a szájaize. Ha egymillió ember viseli szivén ennek a rendszernek a sorsát, már sokkal jobban megy, ha kétmillió, akkor még jobban megy. S mindenki ott dolgozzon, ahová éppen állitva van. Mindenhol lehet az osztályharcot előbbre vinni és a Népköztársaságunk érdekeit szolgálni. Szükségesnek tartanám a kommunisták felé újra és újra aláhúzni, hogy bizalommal legyenek a pártönkivüliek iránt és újra, naponta győzzék meg őket.
