Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1961-02-17

Amikor mái- 8-ik osztályos a gyerek egyr$ inkább megalkusznak a szülök és ez nagyon sok mindennek az oka lehet. Amikor elkerül a gimnáziumba a gyerek, az első időben a lelkesedés még megvan, de félév múlva már lelohad, a 4-ik osztályban pedig már véd és dacszövetséget kötnek az osztály huliganizmus felé hajló tagjaival. Most nem régen számoltam be a Tóth elvtársnak, hogy az egyik 3-ik osztály kislány viszonyt folytatott egy gyermekes családapával és maguk az iskolás gyermekek szülei adták össze a terhesség megszakításához a szükséges pénzt, mindent elkövetve, hogy a tanárok meg ne tudják és ez sikerült is. S ilyen nemcsak nálunk, a mi iskolánkban van. Ezért szükséges, hogy olyan egységgé kovácsolodjón a szülői munkaközösség, hogy már előre figyelmeztessé a tanári kart, hogy ezzel és ezzel a fiatallal baj van és ne engedje a végsőkig kifejlődni az ilyen dolgokat.

Az helyes, hogy létrehoznak egy ilyen bizottságot, de javasolnám, hogy ne 3, hanem 7-8 taggal, s legyen benne alsó és felső tagozatos, gimnáziumi gyermek szülei, legyen köztük párttag és pártonkivüli szülő és pedagógusok. Van az iskolákban osztályfőnöki és tanári bizottságunk, amely segitene ennek a bizottságnak a munkájában.

Az ajándékozás kérdéséhez: ez egy ilyen tervszerű lejáratás éd mindig azokkal a pedagógusokkal kezdik, akiket le lehet korrumpálni - mert van ilyen is, meg kell mondani, - és megkörnyékezik azokat is, akik teljes mértékben elutasítják. A nagyobb zajt ez utóbbiaknál csinálják, akiket erkölcsileg akarnak lejáratni.

Az 5 + 1-es oktatás bevezetése egy jó alkalom arra, hogy a szülői munkaközösségeket megszervezzük és az iskolai oktatás érdekében sorompóba állítsuk. Jó lenne, ha a Nötanács is megvizsgálni ezt.

Ciák elvtárs: Az anyagot jónak tartom és azt merem mondani, hogy csak részben tükrözi a kerületi Nőtanács munkáját, mert az ennél sokkal színesebb, ötletesebb, tartalmasabb és sokkal eredményesebb, mint amit az anyag itt felvet. Renkivül jó tevékenységükben a nagyon sok aprómunka, hogy ha valaki bemegy egyéni problémáival, azon igyekeznek segíteni, persze, ha az reális és jogos. Éppen ezért javasolnám, hogy a VB a Nőtanács vezetőit, a kollektíva tagjait részesítse dicséretben, mert rendkívül sokat dolgoznak és fáradoznak e munkaterületen.

Amire én szeretném felhivni a Nőtanácsban dolgozó elvtársak figyelmét: felvetődött, hogy a békeharc a fő politikai célkitűzésűk, s amelyre minden társadalmi réteg asszonyait meg lehet mozgatni, de nyilván a kulturális munka kérdésének és a szülői munkaközösségekkel való foglalkozásnak sem szabadnak ebből nagyon lemaradni. S itt ki kellene emelni egy-két fontosabb • részt, amelyre nekik jobban figyelemmel kell lenniök. Első a békeharc, de emellett probléma az ifjúság, a szülőkkel, a pedagógusokkal való foglalkozásnál is van, tehát azzal a társadalmi réteggel,amely lényegében a jövőt adja. Mentünkélőre, sokat tettek eddig ennek érdekében az elvtársak, de azért egy kicsit tényleg nagyobb testület kellene, ahogy Virág elvtárs mondotta. Ebben kellene kérni Virág elvtársékat, hogy a szakszervezet ebben nyújtson segítséget, hogy adjon 3-4 lelkes, aktiv elvtársat, akik hajlandók ott dolgozni. Ugyanígy a kulturális munka területén is véleményem szerint tudnánk egy-két nagyon jó pedagógust, aki ezt a munkát tudná irányítani.