Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-02-03
hogy a csata lenn dől majd el.A fő súlyt tehát a művezetőkre.csoportvezetőkre és pártbizalmikra kell fektetni. Arra kell törekedni.hogy a versenyt élővé tudjuk tenni.Ha mi a művezetőkkel nem tudjuk megértetni a munkaverseny fontosságát, azt hogy ennek nyilvánositása a fő húzó erő, a párt és szakszervezeti bizalmiak ezt nem tartják szívügyüknek- akkor a vorseny el fog sikkadni. Itt az anyagban, az anyagi oldal van kihangsúlyozva, de az erkölcsi része kissé elsikkad az értékelésnek.Pedig tudjuk,hogy az egyéni kiemelés a dolgozóknak tetszik. Én a nyilvánositás alatt nem azt értem,hogy csináljunk plakát erdőt az üzemben, de azt,ami elősegiti a versenyt,azt feltétlenül csinálnunk kell. Az értékeléskor gondoljuk péld. bel-és külföldi utazásokra, vagy versenyzászlóra.Még azon is lehetne gondolkodni,hogy a Bp.Szakszervezet, vagy a kerületi P.B. az egyes szakaszok legjobb eredményt elérőit iparáganként.vagy egyébként versenyzászlóval jutalmazhatná. Amit üábor et.felvetett,hogy a KISZ lehet-e kezdeményező erő,vagy semszerintem lehet, és ezt a szakszervezetnek támogatnia kell. Ugyancsak az anyagban nem jön ki eléggé a kommunisták példamutatása, helytállása, pedig ez szintén nagy húzóerőt jelenthet. Még javaslom módszerbeli kérdésként azt,hogy mi hivjuk össze az ágit, prop.felelősöket,és megtanácskozzuk velük a termelési agitációval kapcsolatos problémákat.Nem tudom,nem lenne-e a helyes a szakszervezeti termelési felelősöket is összehívni. Kikillai et; A jelentés főbb megállapításaival egyetértek.De szeretném felvetni azt a gondolatot mi volt az oka annak, hogy 1959-ben valóban olyan eredményt tudtunk elérni, amit hosszú évek során nem? Én abban látom,hogy altkor központi feladatul állítottuk a termelési kérdéseket.Még a kommunistákra is jellemző, hogy abban az irányban húznak, arait központi feladatként állítanak eléjük. Én elsősorban tehát annak tudom be azokat az eredményeket, hogy voltak konkrét célkitűzések, és volt olyan központosított erő, mely ezeknek a feladatoknak a végrehajtását keresztül is tudta vinni. 1960-ban a pártszervezetek kissé levették kezüket a termelési kérdésekről,gondolván,hogy mostmár úgyis megy minden ingától,és ennek tudható be a visszaesés. A pártszervezet5“inkább az üzemfejlesztési munkaközösségekkel vol ak elfoglalva és nem foglalkoztak eléggé a munkaverseny szervezéssel.illetve segítéssel. Én hiányolom, hogy az anyagi ösztönzés vonalán is mutatkoztak visszaesések.Nálunk pl. 1959-ben 70.000 Ft volt a munkaverseny ösztönzésére 196o-ban csalt 25-3o.ooo Ft. Én egyetértek azzal,amit Ciák et .mondott, feltétlen arra kell venni az irányt,hogy nöjjön a dolgozók öntudata, de ezzel párhuzamosan nem szabad csökkenteni az anyagi ösztönzést sem. Az anyag a brigádok szerepét is meghatározza. Miben látom én a hibát? A jelentés szerint kerületünkben 85 szocialista brigád van.Ha azonban jobban megnéznénk, annál sokkal többen volnának. De jelentkezett egy olyan fékező erő a brigádok életében, hogy "hogyan tovább?"Ha egy brigád elért egy szintot.tovább kell mennie. Mi viszont ezeket a feltételeket nem tudtuk mindig megszabni.A felad; t tehát az,ha egy brigád elért egy szintet, akkor szabjunk .meg neki, központilag is, mi a további irány? A másik ilyen fékező erő, a munkaverseny területén, hogy a programraot 6o-?o %-ra teljesítették, a dolgozó nem látott tisztán, mit kell elérnie. Ezt a spontanitást fel kell számolni. Az értékelés és nyilvánositás kérdésében is állást foglal az anyag. A magam részéről annyit, hogy egyetértek Ciák et.szavaival,csupán azt szeretném aláhúzni,hogyha nem sikerül a művezetőket megnyerni a munka-
