Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1960-08-05
Dévényi elvtárs: A Pártbizottság elfogadta azt a határozatot, hogy a második félévben a termelés 68-70 %-át termelékenységből hozzák. Az első félév kerületi eredménye 51,5 %, emellett mégis élég sok aggályos hozzászölás hangzott el, hogy egy kicsit túlzott célkitűzés a 68-70 %• Most a jelehlegi számok szerint növekedett ez a feladat. Az összesítés szerint az első félévben 48,4 % volt. A lényeg az, hogy a Pártbizottsági ülésen szereplő számokkal szemben ez még nagyobb célkitűzést jelent. Az volna a megjegyzésem, hogy egyetértek azzal, hogy nagy feladat, de nem lehetetlen elérni, mert olyan nagy mértékű tartalékok vannak és nemcsak a munkásoknál, nemcsak az igazgatóknál, hanem minden vezetési fokozaton, minden munkahelyen külön-külön. Azt hiszem, ha ezeknek a tartalékoknak csak egy kis %-át sikerül felszinre hozni, már ezzel biztosítani tudjuk ezt a célkitűzést.. Most tettek az elvtársak olyan megjegyzést, hogy a saját erőből történő üzemfejlesztési mozgalom jo. Azt hiszem, helyes ez a megállapitás, de viszonylagosan. Igaz, hogy mutat eredményeket, de azt hiszem, helyes megjegyezni, hogy ennek a mozgalomnak az állandó felszínen tartása, élővé tétele a feltétel ahhoz, hogy ezt a célkitűzést elérjük. Ez pedig nincs teljes mértékben jelenleg meg. Ezt mutatják az összevont taggyűlésen elhangzottak, és a tapasztalat, s a Telefongyárban elhangzott megyjegyzések, hogy lehetne jobban is foglalkozni ezzel a mozgalommal. Olyan kifejezést is hallottunk, hogy elaludt ez a mozgalom. Az újítással kapcsolatban is elhangzottak és a jelentésből is ismerjük, hogy egyszerűen nem foglalkoznak komolyan az újításokkal. 2-5 év óta is vannak ujitások, amelyek még nincsenek elbírálva. Elmondják igen sokan, hogy rengeteg javitani való, változtatni való van üzemszervezés tekintetében, az emberek szemléletében is. Pl. a túlóra felhasználás sokkal több, mint az állásidők száma. Ez egész egyszerű szervezési kérdés, ütemezés kérdése. Azt mondták, részben abból adódik, hogy az alkatrészgyártó üzemrész tervében ugyaniban az időben, dekádban szerepel, ahol a készáru termelésében, tehát nincs előrehartás, stb. Egész csomó dolog kijön egy ilyen megbeszélésnél, amely mutatja, hogy mennyi tartalékkal rendelkeznek még és ez csak szervezési kérdés. Találkoztam már más üzemekben ilyen iiy szemléletekkel, hogy ha felvetődik, hogy az üzemrésznek valamivel növelni kell a termelését, az első reagálás az üzemvezetők részéről, hogy jó, emeljük a termelést, de kérek létszámnövelést is, vagy túlórát kérek rá. Egyszerűen másként nem tudják elképzelni a középszintű vezetők a termelés növekedését. Azt hiszem, nekünk arra kell törekedni, hogy egyrészt a saját erőből történő üzemfejlesztési mozgalmat élőbbé tenni, másrészt az ilyen szemléleteket feltárni. A legsürgősebb tennivaló az lenne, hogy komolyan igyekezni azon, hogy az összevont taggyűlések anyagát, amelyek elég jól sikerültek voltak - de azt hiszem, kevés az egyszerű előadás - össze kell vonni és megbeszélni a kommunistákkal és pedig feltétlenül még a termelési tanácskozások előtt, hogy megfelelő felkészültséggel menjenek oda a kommunisták, hogy segítsenek a tartalékok feltárásában, hogy hogyan, miképpen történjen ez. Azt hiszem, most erre kell törekedni feltétlenül. Azt javasolnám, hogy a VB adjon olyan megbízást a PTO-nak, hogy a pártbizottsági tagokat osszák be a termelő üzemek pártszervezeteihez, különösen azokat, akik ismerik az összevont taggyűlések anyagát és a fcapEX termeléssel kapcsolatos problémákat, feladatokat is. Ezek az elvtársak mondjuk, a jövő héten a hozzájuk beosztott üzemeket keressék fel és segítsenek abban, hogy a kommunistákkal ezek a feladatok, a taggyűlés anyaga meg legyen vitatva.
