Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1959-04-11
Itt szeretnék kitérni arra, hogy amikor összetételről, statisz tikáról beszélünk, azt látni kell, hogy ha számszerűleg is nem tudjuk kimutatni, hogy a gyakorlatban a munkások vezetik az üze meket, tartják kézben a hatalmat, erkölcsi alapunkat veszítjük el. Nyilvánvaló, hogy nem volt mód arra, hogy a munkáskádereket szak mai szempontból is alkalmassá tegyük, de előrelátó káderpolitika nélkül nem tudunk előremenni, mert máról-hónapra nem lehet az em bereket kiemelni, Es mi ezen csak akkor tudunk változtatni, ha ténylegesen reálisan mérjük fel a pártszervezeteink erejét és akinek hivatása a pártmunka, legyen lehetősége képzettségét szak mai szempontból is növelni és ne az iskolából rakjunk felelős helyekre embereket, hanem megfelelő párttapasztalattal rendelkező embereket és ezeket kisérjük figyelemmel. Itt az emberek meg becsüléséről, segítéséről van szó. Ezért harcolni is kell, akkor lesz a káderekben is bizalom és a fizetés kérdése is előbb-utóbb rendeződni fog. A bizonyítvánnyal kapcsolatban: véleményem szerint a legegyértel műbben el kell vetni azt, hogy ha nincs papirja, akkor le kell váltani. Véleményem szerint aki nem megfelelő, váltsuk le, akár van papirja, akár nincs, ha pedi; megfelelő, akkor a helyén kell hagyni mindenképpen. Arra törekedni viszont helyes, hogy majd ezek helyébe tényleg képzett embereket neveljünk ki utánpótlásként, aki közben felnő majd mellette, de feltétlenül a mi emberünk le gyen. Rózsavölgyi elvbárs aggályait szeretném eltüntetni, hogy nem lesz ebből semmi baj, bár egyrészt nem igy lesz a jelentésben felvetve, másrészt ma már káderszempontból és felsőbb szinten is igy beszélnek erről, amellett a központi Bizottsághoz az utóbbi idő ben már több ilyen jelzés érkezett és folyik a vizsgálat, hogy rendet lehessen itt teremteni. A státus kérdését azt hiszem helyes lenne ilyen formában felvetni és a fizetés és egyéb megbecsülés kérdését is. Az utazás kérdésé nél fel szeretném hívni az elvtársak figyelmét, hogy partvonalon igen kevés, de szakszervezeti vonalon igen sok az ilyen természetű utazás. A belföldi utazásnál azt hiszem, sokkal több kezdeménye zést lehetne csinálni. Ez persze megköveteli, hogy az ilyen embert pótolni tudják egy, vagy két hónapra és ez béralapot is feltételez. Üzemi szinten is meg lehet részben oldani, hisz itt is vannak jobb és rosszabb pártszervezetek, amellett, hogy lehetne országosan is ilyet csinálni. Meg kell azonban mondani, hogy ez a taposómalomszerü munka, ez a leterhelés elfojtja az emberekben a kezde ményezőkészséget, elfésitja a funkcionáriusokat . A káderekkel való foglalkozásnál azt el kell érni, hogy minden választott szerv tisztán lássa a káderhelyzetet és valakinek ezt össze kell fogni, kézben tartani. Éppen ezért itt valamit tenni kell, mert igy nem jó, igy mindenki csak a maga szűk terüle tét látja és nem látja az egészet. A káderessel, a kádermunkával kapcsolatos még meglévő előítéletet fel kell számolni. Erezzék az elvtársak, hogy a káderessel, a kádermunka megjavításával segí teni akarnak neki, ne féljenek a kóderestől, bizalommal legyenek iránta, csak igy lehet ezen a munkán javítani. Ezt a kölcsönös őszinte viszonyt kell megteremteni a jó kádermunkához. A VB a napirendet a javaslatokkal jóváhagyta.
