Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-12-16
r "i- 15 -A párt és a kormány abban az időszakban látta, hogy a gazdasági , életünk folyamata olyan, hogy nem tudunk előbbre lépni, ha valamilyen változás nem történik. Ezért vált szükségessé, hogy találjunk olyan módot, amely lehetővé teszi a szocializmus viszonyai között az előrelépést. Az általam is említett jobblét, magasabb életszínvonal csaló úgy lehetséges, ha ezeket a kérdéseket nap mint nap vitatjuk, nap mint nap foglalkozunk vele olyan módon, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Egy-két dolgot megemlítenék, amit majd még a továbbiakban részfeteznék. A AB határozat is kimondja, hogy az árak rendezésével az a cél, hogy egy áru most már próbálja kifejezni értékét az árában is. Néhány cikknél kimondta, hogy nem emeli, hogy az állam a maga részéről a dotációját fenntarija, ezzel megadja azoknak a rétegeknek is a létminimumot, akiknek éppen a fizetése nagyon alacsony, Hát ez egy hosszú folyamatot képez, és nagyon sok minden befolyásolja. Itt van pl. a gyógyszer, rengeteg idős embert érint. Ez is olyan, amiről korai beszélni, mert kivinni még nem lehet, másrészt egy folyamatot képez, s nemcsak 1969-^e, hanem esetleg későbbre is áthúzódik, s függ attól is, hogy mikor érünk el oda, hogy a szabad árakhoz rakjuk, mert nem vagyunk belőle kellően ellátva, vagy éppen azért, mert bőség van belőle. A következő ilyen, hogy kinek mi a dolga ezirányban. A vezetők és a dolgozók kérdése. Amikor azt mondjuk, hogy munkafegyelem, nemcsak a dolgozókról beszélünk. Ehhez hozzá tartoznak olyan dolgok, hogy pl. a selejt gyártását bírságolták, de kevésbé jutottak el odáig, hogy a rossz vezetésből fakadó hibákat megbüntessék. Pedig ebből rengeteg plusz- és rossz munka adódott. Azt sem állítom, hogy csalt a gyáron belül adódnak objektív okok, s ezek miatt előállt problémák, anyaghiány, stb. El kell múlnia bizonyos időnek ahhoz, hogy a rossz vezetésen, vagy rossz munkaszervezésen, stb. változtatni tudjunk. Azt hiszem, a dolgozók részéről kisebb felelősség van ezekben a kérdésekben. Bókkal több múlik a vezetőkön, hogy a jövőben perspektivikusan meghatározzák azokat a feladatokat, - távlatokba is belenézve; - amik elvégzése szükséges az előrehaladáshoz. Rózsavölgyi elvtárs úgy értette, hogy én elmarasztalom a kereskedelmet. Nem ez volt a szándékon, bár ezt is lehet, mert nyilván a kereskedelem is érzi a régi hibákat, hiszen ott halmozódik fel az a sok áruféleség, ami eladatlanul hevert, - és még ma is hever - a raktárakban. Ami a munkaerő felesleget illeti, amitől féltek az elmúlt évben, arról egyszerűen nincs szó. Inkább munkaerő hiány van, nem felesleg. A felsőbb szervekben Keresik a módját, hogy ezekben a kérdésekben is előbbre menjünk. Itt van ez a bizonyos %-os arány a felfutásban. Csak az Asztalosiparnál mentek el 6-8 %-ig, a többi vállalatnál maximum 4 %, de a legtöbb csak 2 %-os. Amit Rózsavölgyi elvtárs mondott a differenciáltságra vonatkozóan, az anyag összeállításakor, araikor felküldjük a BPB felé ezt a jelentést, akkor ezt a kérdést is jelzésként meg fogjuk tenni. Itt szeretnék még a nyereség kérdésére visszatérni. 1968-ban a vállalatoknál kb. 15 milliárd ft-tal több képződik, mint az, amit az év elején számításba vettek. Hogy nem mindig az a vállalat jut több nyereséghez, amely jobb eredményt ért el, amelyik jobban dolgozik, sajnos, ilyen van. U-------: _j
