Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-12-16
s . _ vállalatok között^lképzelhetők. Tehát egymagán a dotáció tényén nem dönthető el, hogy melyik ipari tevékenységet kell megszüntetni. Véleményem szerint igyekeznek a minisztériumok az összes tényezőt mérlegelni amikor a döntésüket meghozzák ezzel kapcsolatban. Én úgy látom, hogy nem az uj mechanizmus filozófiájáról és gazdaságtanáról vitatkozunk, hanem a konkrét feladatokról és a konkrét intézkedésekről. Ezért mondom, hogy az anyaggal egyetértek, de hozzá értve az Ozimák elvtárs kiegészítését is, - sőt, azzal együtt jobban egyetértek, mint külön. Gábor elv társ; Az uj mechanizmus 1968-as tapasztalatai azt mutatják véleményem szerint, hogy jó utón haladunk, kellett, szükség volt az uj mechanizmusra, és úgy is értékelem, 'hogy ha ez nem lett volna, sokkal nehezebb körülmények között tárgyalhatnánk ma a gazdasági feladatainkat. S ezt azok a tények igazolják, amikre szeretnék utal. Ha jól értettem, a beszámoló egyrésze általánosítva fogalmazott úgy, hogy a vállalatok egyrészénél jelentkeztek túlzott nyereségek, amely mögött nincs megféLelő termelés. Nekem ezzel kapcsolatosan a következő a véleményem: vitatkozhatunk sok mindenben, egy dologban nem szabad vitatkozunk, hogy a pártnak 1956-ban elkezdett politikáját, ami a bizalomra és az őszinteségre épül, bármilyen csorba is érje. Miért kell ezt a bizalmat hangsúlyozni? Ha jól emlékszem, az uj gazdasági mechanizmussal kapcsolatban először kiadott kis könyv azt mondta, ha a vállalatok termelése, gazdaságos működése mögött valóságos termelési érték és termelés mutatkozik, akkor a nyereséget nem szabad sajnálni azoktól a dolgozóktól, akik azt hozták. Ha most az ilyen utón hozott nyereségből nem adnánk meg nekik azt amit az év elején Ígértünk, altkor ez nagyfokú politikai hiba lenne. Ezért értek egyet azzal,hogy külön-külön differenciáltan, minden vállalatnál megnézni, hogy mi az, amit ügyeskedéssel értek el, - azt le kell vonni, - és mi az, amit a valóságban ténylegesen hoztak. Ha valóban megtermelt értékről, a termelékenység felfejlődéséről van szó, és akkor nem adnánk meg az ezért járó nyereségrészesedést, akkor Cégeredményben azt a bizalmat, amivel a dolgozók támogatják most az uj gazdasági mechanizmust, ezt a bizalmat megingatnánk. Én mégiscsak felvetném, hogy ebben az országban a nemzeti jövedelemnek kb. 10-12 %-a az, amit bérre adunk ki. De, hogy mi történik a többi 88-90 -kai, ezzel foglalkozunk a legkevesebbet. Nem nálam vetődik ez fel, hanem annál, aki 1800 Ft-dt keres, nem annál, aki olyan keresettel rendelkezik, mint én. Mert aki kevesebbet keres , annál már igen számításba jön, hogy mennyi az a nyereségrészesedés, mennyi az a jövedelem, amit egy évben zsebre rak. Nálunk a legkisebb fizetésük a takaritónöknek van. Lehet mondani, hogy egyedi eset, egyedi, de sok olyan egyedi eset Ean, amikor nagyon kis keresettel rendelkeznek és a család ellátására nem elég. Ezért csak indokoltan lehet és nagyon alaposan megnézni, hogy minek az árát emelik. Ha levisszük a mosógép árát, de ugyanakkor emelőik a, közszükségleti cikkek árát, el kell azon gondolkozni, hogy ez jó-e-' Véleményem szerint nem jó. Figyelem most már évek óta és azt várná az ember, hogy valami mégiscsak olcsóbb lesz, - de a gyakorlat azt mutatja, hogy általában nem. Az a véleményem, hogy erről az oldalról is vizsgálni kell a dolgot. b----------— -J
