Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-11-09
r*—■ i • *- 7 -Gábor elvtárs: Az egyik tanácstagi testületben egy ilyen vitán már résztvettem, és ott felmerült,hogy egyáltalán szabad-e, kell-e ezt igy felvetni. Az élet bebizonyította, hogy az volt a helyes, hogy tanácsülés élé vittük. Azóta cikket is irtunk róla és úgy érzem, itt is ki kell mondani, ha kicsit fáj is, hogy ezzel a kérdéssel egy kicsit túlságosan szemérmesek vagyunk. Ha jól értelmeztem Pártunk IX-ik kongresszusának idevonatkozó határozatát, az úgy szól, hogy pártunk világnézete szemben áll minden idealista világné®ttel, igy a vallásos világnézettel is, ami. nem jelent mást, mint eszmei harcot. A kérdés az, hogy hol tartunk most ezzel az eszmei harccal. Jelenleg kielégitő-e ez az eszmei harc, vagy nem? Én úgy érzem, nem erről van szó, hogy ebben a kérdésben nem tettünk semmit, - hanem arról, hogy nem tettünk eleget. Én ott látom a legfőbb problémát, hogy a magunk igaza mellett, a materialista világnézet mellett nem folytattunk elég meggpző munkát. S ezt adresszálom felettes szerveink felé, s minden olyan szerv felé, akinek az a feladatai közé tartozik. Világosan látom, hogy nem arról van szó, hogy ma ezt állítsuk elsődleges helyre, de miután most ezt tárgyaljuk, ki kell mondanunk, hogy amit eddig tettünk, az kevés. Ennél többet kell tennünk. Gondolkoztam is azon, hogy vajon mit lehet még tenni. Mi nagyon sok eredményt értünk el az elmúlt 20-21 év alatt e téren, de még sokkal többet lehetett volna. S ezt a filmesek és művészeink felé és Veres bácsi felé is adresszálom, akit tisztelek, becsülök, de ez a cikke nekem sem tetszik, s úgy lehetett volna leközölni véleményem szerint, ha itt van a pártunk véleménye is mellette. Mert Mert néhány magja igaz, de nem úgy igaz, hogy ha elolvassa az ember, a munkásokat hem megfelelően mutatja be. Egyben azonban érdemes odafigyelni, s éppen az ő cikke még jobban kiváltotta bennem, hogy tudományos szintre kellene emelni nekünk az egyházpolitikával és a valláskritikával való foglalkozás kérdését is. Jelenleg nem elég marxista-leninista tudományos alapon foglalkozunk ■ ezekkel a kérdésekkel. Most kialakítottunk egy jó egyházpolitikai viszonyt. De ez nem _ elég. Az emberek fejében nem változtattuk meg a régi szokást, a maradiságot. S itt említeném meg az egyik televíziós filmet, ahol a pap a két szerelmes közül az egyiket a halálba kergette. Kitűnő vallásos propaganda volt szerintem ez a film. De vannak, amelyek segítenek a szocialista probléma megoldásában, de ahhoz a témához egyetlen filmesünk sem nyúl hozzá. Számunkra a jövőt jelenti az ifjúság és a vallás viszonyának olyan formán való vizsgálata, - és ezt kellené megnézni, hogy a jelenlegi erőteljes várodiasodás, a technikának a fejlődése hogyan kívánja megváltoztatni az iskdában az ateista progagandával való foglalkozást. Azt hiszem, a mai általános iskolán tankönyv ma sem kielégítő. Érdemes lenne erre is félhivni a figyelmet. Különösen azért, mert ha valahol kétarcúság van, akkor ez az ifjúság között különösen jelentkezik, mert mást lát odahaza és mást lát az iskolában. Ha a tanár jó, akkor jó a befolyása, de esetleg amikor hazamegy a gyerek és a nagymama, vagy a mama mást mond és mindezt elrontja. Ha igaz az a tétel, hogy a félelem szülte a vallást, úgy érzem, a szocialista rendszerben ez a félelem már nincs olyan fokon. Nagyobb a biztonságérzet, - s a szocialista demokratizmusba vetett hitet kellene egy kicsit magasabb fokra emelni. [_------------£----- J
