Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-01-13
r n- 13 -területén azt, hogy nézzenek túl a laaguk üzemi határain és az anyagi érdekeltségük essen egybe a népgazdaság érdekeivel. Erre bizonyos megkötöttségeket alkalmazni kell, mert mi nem kívánunk olyan utat járni, amelyet más országok jártak, hogy ezeket a termelő kollektívákat, az egyes vállalatokat teljes önállóságra ösztönözzük és akkora önállóságot adjunk számukra, amelyek egy országon belüli sok kis államot hoznak létre, amelyek egymástól teljesen függetlenül dolgoznak. A mi irányítási rendszerünk reformja változatlanul arra helyezkedett, hogy a mi népgazdaságunk egy egységes egész. Ezért a kollektívákat csak addig akarjuk engedni, amíg az egységes egész érdekeit nem sértik. Ezért nem engedik a vállalatok vezetőit teljesen szabadjára ezekkel a megkötöttségekkel. A másik ilyen terület, ahol bizonyos kötelmeket a szabályzók, az intézkedések előírnak, ez a beruházások területe. Ez is érthető, hogy miért. Azért, mert hosszú időn keresztül nem voltunk képesek ezen a nagyon fontos területen rendet tenni. Sok ellentmondás van ezen a területen, elsősorban a beruházások iránti igény, valamint a lehetőségeink között. Ezt a tervező irodákból ittlévő elvtársak tudnák példákkal alátámasztani. Az igényeket és a lehetőségeket valahogy összhangba kell hozni. A kapacitás, az építőipari kapacitás miatt is, az észszerű távlati fejlődés miatt is, és meg kell a beruházásokat bizonyos fokig az importunk miatt is fogni. Vannak e területen bizonyos kötelmek, amelyek ezt a célt is szolgálják, hogy ilyen szempontból is segítsük az örózág fizetési mérlögét. Ezért van erre szükség nyilván, és a PB tagjai előtt ismert, mert közel sem áll arányban a tőkés export növekedése a tőkés import növekedésével. Egyelőre a mi külkereskedelmi tevékenységünk/nagy gondokat okoz az, hogy több anyagra és több gépre van szükségünk^ ahhoz, hogy a termelésünket fokozottabb ütemben fejlesszük. Ezt a több anyagot, több gépet többféle helyről szerezhetjük be és a forrásaink, úgy néz ki, hogy a több anyagot a Szovjetunióból és a több gépet pedig nyugatról. A gazdasági életünk_ ben is véget kell vetnünk az ilyen állapotoknak, hogy a Szovjetuniótól csak'kér jen úgy, hogy kevesebbet ad helyette, mint amit kér. A Szovjetunió ilyen tekintetben nagyszerű partnerünk és nagyon megértő társunk, - de ez végtelenségig nem vihető. Egyetlen számot mondanék: az anyagimportunk 36 %-ról 39 %-ra emelkedett 1967-ben, és ezt a nemrégen lezajlott tárgyalások, amelyeket a Szovjetunióval lebonyolítottunk, még megnövelte. Mindenki nagyon jól tudja, hogy az anyagkivittel az nem üzlet, hanem az az üzlet, amikor készterméket visznek ki. Ez bennünket már arra kötelez,hogy a Szovjetunió felé történő exportunkat valahogy mi is így alakítsuk. Egyrészt volumenben, másrészt annak összetételét úgy kell, hogy változtassuk, valamint a minőségére úgy kell, hogy ügyeljünk, hogy a Szovjetunió e gesztusát megfelelően viszonyozzuk. A kölcsönösség alapján kell, hogy kibontakozzanak az ilyen gazdasági kapcsolatok. Azon a területen is rendet kell csinálnunk,hogy valahogy korlátozzuk az étvágyat a nyugati gépimporttal szemben, mert itt az exporttevékenység viszont a vállalatok részéről közel sem mutat olyan arányt, mint amit az import mutat. Ezeket megvalósítani csak úgy lehet, ha az egyes termelő egységek is ilyen irányba húznak. Tehát kötni kell bizonyos dolgokat. Egyelőre emiatt kell az 1968-as népgazgasági tervben is úgy terveznünk, hogy a szocialista export gyorsabban nőjjön, ill. hogy a tőkés export gyorsabban nőjjön, mint a tőkés import, - és nem ilyen a tendencia az üzemek részéről. L------J
