Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1967-05-06
I • J A káderkérdésekre vonatkozóan: itt bizonyos differenciálódás, a teendők megoszlása történik a mostani időszakban, az uj mechanizmus előkészítése során is. Bizonyos mértékig változtatni kell a munkamódszereken. Valóban nem helyes, ha 50-100 Ft-os vitákban vesz részt az a pártszervezet. Ugyanakkor viszont azt is vallom, hogy a pártszervezetnek káderkérdésékben erősíteni kell a szerepét, legalábbis az intézményi, hivatali pártszervezetek vonalán, mert az nem egyik napról a másikra elmúló dolog, hogy valaki funkcióba kerül, vagy leváltják, stb. hanem hosszabb távra befolyással van a vállalat életére, vagy az adott egység életére. Ebből kifolyólag mint olyan tényt kell kezelni, ami jelentős befolyással bír a közvéleményre, a közhangulatra, a politikai érettségre. Tehát egyegy ilyen káderkérdés kihatással van hosszabb távon is az üzem, vagy vállalat egy—egy részének életére, ezért ilyen esetben feltétlenül szava kell, hogy legyen a pártszervezetnek. S ha azt mondjuk, hogy csak hallgassa meg a pártszervezet véleményét és. utána csinálhat amit akar az a vállalati igazgató, vagy főosztályvezető, akkor odajutunk, hogy a pártszervezetnek a gyakorlati szerepe nem lesz meg. Szerintem helyes és szükséges is, hogy kimondjuk, hogy a pártszervezet hozzájárulásával történjenek ezek a dolgok. S azt is helyeslem, ha a hatásköri listán szereplő káderekről van szó, ezeknek az ügye mielőtt elindulna, előzetesen konzultáljanak a pártszervezettel. Nem tartom ellentétesnek ezt a vezetők kapcsolatának erősitéséval; ez nem jelenti, hogy ellentétes a pártszervezet elsődleges politikai vezetője meghatározással. Brenner elvtárs: A 3-ik oldal 7-es pontban a 3 hónapos türelmi időnek a kérdése elég röviden van megfogalmazva, a mulasztókkal kapcsolatos eljárás. Úgy gondolom, ezt a kérdést egy kicsit behatóbban kell majd ismertetni, hogy mégis milyen módszerekkel, milyen eszközökkel foglalkozzanak ezzel a pártszervezetek, mert itt végletek is előfordulhatnak esetleg. Gondolok arra, hogy nagyon alaposan meg kell nézni, ha valamely elvtárs valamely oknál fogva nem végez pártmunkát, vagy nem vesz részt a párt életéz-v ben, hogy milyen okból kifolyólag történik. Megbizták-e feladatokkal, időben értesül-e a feladatokról, vagy saját maga kivonja magát a pártfeladatok alól. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a pártszervezet kizárólagos politikai vezetője az adott munkahelynek. Véleményem szerint nincs semmi ellentmondás ebben olyan értelemben, hogy a gazdasági vezetőre azt mondjuk, hogy első számú vezetője és politikai felelőse is az adott területnek, mert hiszen a gazdasági vezetők többsége tagja a pártszervezetnek. Az anyag nem szűkíti le, mert azt mondja, hogy az egész pártszervezet, - s ebben a gazdasági vezetők is benne vannak. Ha pedig pártonkivüli, akkor is bele tartozik, mert az lehet gazdasági vezető, aki a párt politikáját magáévá teszi, azért harcol és a szakmai, politikai felkészültsége arra alkalmassá teszi. Ezért ilyen értelemben nem találok ellentmondást. Természetes, hogy nem osztja meg a párt a politikai vezetést, hanem bevonja azokat a szerveket, azokat az embereket, akiket szükségesnek tart arra, hogy mind szélesebb körben érvényesüljön a párt politikája. t------------------_l
