Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1967-12-16
r~ “1 Az anyaggal kapcsolatban: úgy gondoltuk, azt a PB tagjai ismerik, hogy az 1967.évben milyen eredmények születtek, ezért részletesen nem szükséges ezt az anyagban szerepeltetni, inkább a problematikus oldalra mutassunk rá, többet a dolgok megoldásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Ami a tanács pártirányitását illeti, ezért is próbáltam meghatározni, hogy milyen kérdéseket tárgyaljunk a tanácsnál, amikor idekerül. Sajnos, úgy vagyunk még az üzemék területén is, hogy nagyon komoly harcot kell vivni azért, hogy az önállóságot a gyáregységek felé is növelni kell. Foglalkozni kell tehát a tanács pártirányításának problémájával. Majd lehet, hogy a II.félév folyamán külön vissza fogunk erre térni. Meglátjuk majd, hogy a Főv.Tanácsnál milyen elképzelések vannak. Szakos elvtárs többi hozzászólásával egyetértek. Gábor elvtárs amit mondott, egyetértek. Arra szeretnék reagálni, hogy káderszempontból is felmerült, a pártszervezetek oldaláról is, hogy mennyire fognak tudni majd lépést tartani a követelményekkel. Többsége lépést fog tartani, úgy néz ki. Azonban ősszel lesz egy vezetőségválasztás, amely módot fog adni arra, hogy ahol kell, a szükségszerű csere megtörténjen. A titkáraink felkészültségével kapcsolatos kérdés. Tényleg A differenciáltan kell itt megnézni, hogy ki részéről vetődik fel ez. Egy csomó előadást tartottunk, rendeleteket ismertettünk, magyaráztunk, stb. Igazgatóknál apró részkérdésekbe is belementünk, - igaz, a titkároknál nem. Azzal együtt, hogy valóban, egyik-másik előadónak a kiválasztása nem minden esetben sikerült a legjobban, megnézzük majd, mit tudunk e téren szakmai szempontból is tovább segíteni. Trencsényi elvtárs felszólalásával kapcsolatban: a végkövetkeztetéssel teljesen egyetértek. Azonban az aggodalomnál és a bizalomnál is két dolgot kell figyelemmel kisérni: hogy ez az aggodalom milyen szerepet játszik a pártszervezetnél; uralkodóvá válik-e, vagy sem. Ha ez az aggodalom uralkodóvá válik, akkor már ott baj van. Az uralkodónak a biztonságérzetnek kell lenni. A szatirikus irodalom kérdéséhez: csak az egyik oldalát érinteném. Általában az irodalomnál és a szatirikus irodalomnál is az jó dolog, hogy foglalkoznak a társadalmunk negatív jelenségéi—v vei, problémáival is, és a várható negatív jelenségekkel, problémákkal, azonban az útmutató szerepét nem kell, hogy betöltse. Amit Csányi elvtársnő mondott, egyet lehet vele érteni, azonban csak nagyon fokozatosan lehet behatolni a dolgokba. Ami az egész pártmunkánk uj munkamódszerével, munkastílusával kapcsolatos: szedetném azt’mondani, hogy a mi munkastílusunk, vezetési stílusunk módszerei, amelyek kialakultak az ellenforradalom után és az utóbbi évek során; amelyek évek óta lépést tartanak a fejlődés követelményeivel, ez«te alapjában véve helyes. Alapjaiban változásra nincs szükség. Megfelelő változások jönnek létre részkérdésekben természetesen, ennek megfelelően kell alakítani, formálni, igazítani, esetleg nem megfelelő módszereket elvetni. Egyes dolgok előtérbe kerülhetnek, másrészt minőségileg kell a politikai kontroll növelése hogy történjen. Hogy hogyan, milyen formában történjen ez ellenőrzés, ez az, amit ki kell munkálni. Ebben kell erősíteni a titkárainkat,hogy alapjaiban helyes, ezt vigyék, ez szükséges, amellett, hogy elemezni, keresni a jó módszereket, feltétlenül szükséges. L=----------J
