Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1966-04-12
iiji im^ n 14 Somló elvtárs; Véleményem szerint a kongresszusi előkészítések során ne vitatkozzanak alapszervezeteink olyan kérdésekről, amik alapvetően eldöntötték és csak árnyalati megértetéséről van szó. Pl. az 5-ik oldalon, hogy a párt politikáját nem értik-e meg eléggé, vagy a gyakorlati élet során tapasztalhatók torzulások. Mindkettő fennáll. A másik, hogy egy párszor már felmerült a közbeeső áttétel torzító hatásának a kérdése. Másik ilyen kérdés volt, hogy az élethez közelebb lévő kérdéseket kellene-e elemezni, vagy szélesebb kérdéseket. Azt hiszem, erre Csányi elvtársnő meg is adta a választ. Azután a pártdemokráciát és a pártiegyelmetx hogy kellene erősíteni. Alapjában véve arról van szó, hogy lényeges, hosszutávu kérdéseket kitára kell bocsájtani alapszervi szinten is. Azt hiszem, kimaradt egy pár gondolat, hogy példamutató tevékenység, a dolgozóknak a szeretete, a dolgok tükröződése a dolgozók tudatában, az emberek derekassága. Problémásán van állítva a kádermunkával kapcsolatban,- pártkáderekről van.szó, - hogy a feléjük állított követelmények iaa sem eléggé egyértelműek. Itt talán több iránymutatás kellene, hogy odaadás a pártért és aktiv végrehajtása a határozatoknál;. Nem tudom, hogy ilyen formában mondható-e, hogy az ágit, prop. munkában bátortalanság és bizonytalanság van. Amikor bátortalanság és bizonytalanság van, akkor olyan kérdésekkel találkoznak az elvtársak, aminek megértése meghaladja ismereteiket. Kellő alapos tájékoztatás és tájékozódás - szükséges, hogy az emberek bizonytalanok ne legyenek. Ezért szükséges, hogy jól felkészült elvtársak tartsák, különösen a kongresszus előkészítése során. Az ellenség kérdése, amit Schumeth elvtárs felvetett. Az ellenforradalom előtti időnek is megvoltak a hibái és nyilván van utána is, olyan formák, amik túlélték. Nekünk a forradalmi keménységet és az emberséget össze kell egyeztetnünk. Van ahol az egyiket és van ahol a másikat kell alkalmazni. Valahogy úgy, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy le kell győzni, vagy meg kell győzni. Tehát differenciálni kell, hogy milyen jelenséggel állok szemben. Ehhez a gondolathoz tartoznak olyan dolgok is, mint a kommunista hűség.és a kommunista szerénység. S amikor mi a Szovjetunió vezetőinek a szovjet káderekre vonatkoztatott véleményét halljuk, Vigyázni kell, mert nem azonos a helyzet nálunk, mint a Szovjetunióban. Ott is valahogy van egy ellentmondás, ellentét, - úgy érzem, - ha egy kommunista állást foglal valamiben, akkor ne érezze, hogy egy óriási világméretű mozgalom beszél belőle és ez adja az ő szavainak a hitelét, és emiatt kell, hogy igaza legyen. S az ellentéte is igázx ennek, hogy ha a pártonkivüliek egy kommunistának a véleményével találkoznak, azért ők lássák be, egy nemzetközi, évszázados, nagy hősüket adó, s az emberiség sorsát előbbre vivő mozgalomnak a szavát hallja, - ha egyébként ennek képviselője el is marad bizonyos tulajdonságokban. Módszertanilag az a javaslatom, hogy a kérdéseket vessük fel igy kétoldaluan, de ahol tudunk állásfoglalást, azt tegyük oda, L----------1-----------d
