Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1965-10-30
r "i- 10 -Rózsavölgyi elvtárs: Úgy érzem, az helyes, ha az anyaggal kapcsolatos problémákat is felvetjük, de tőlünk a kerület párttagsága azt várja, hogy a témával kapcsolatosan alakítsunk ki közös véleményt és azt úgy vigyük. Éppen ezért csak az anyag bírálatánál maradni, nem eléggé megértése a célnak. Mi az életben tapasztalt jelenségeket leírjuk, adjuk egymásnak, de eléggé hiányzik, hogy a tapasztalt jeleneiknél állást foglalnánk, hogy mégis melyik az alapvetőbb, a jellemzőbb, és ez a feladat meghatározásánál is segítséget nyújthatna. A 4-ik oldalon vagy két megállapítás, a kemény kéz politikája az egyik, a másik, hogy az a szemlélet, amely a demokráciát helyezi mindenek fölé. Ha ezt helyesen le is irtuk, de azért ebből konzekvenciát kellene levonni a munka során, hogy mégis, mi a jellemző, mégis, melyik gátolja jobban a munkánkat. A mai élet gyakorlata azt mutatja, hogy azugynevezett kemény kéz politikusok - és ebbe a fogalomba illők kétségtelen, hogy vannak, - de nem jelenti az általánost, a zömét. Ami ebben általánosabb - véleményem szerint - és jellemzőbb és alapvetőbben gátolja előrehaladásunkat, az a második. Az a szemlélet, amely nyilvánvalóan a kérdéseket valóban álhumanista talajról és nem marxista talajról közelíti meg. Úgy érzem, nincs ebben semmi csodálatos. Nyilvánvaló, látjuk azt, hogy az utóbbi években a vezetés politikai vonalon felhígult - gazdasági vezetésre gondolok elsősorban - és ha ehhez még hozzávesszük, hogy főleg a szakmai tudást nézzük, holott emellett a politikai vonalon a munkásosztály politikáját tudja és akarja-e végrehajtani, vagy sem - ezt is nézni kell, mert csak e kettő együtt lehet ismérve a vezetőnek. Ha ezt nézzük, bizony ez utóbbi hiányos és egyre inkább előtérbe kerülnek a kispolgári és egyéb nézetek. Ennek egyrészt a vezetés felhígulása az oka, a másik, hogy ezzel nem számoltunk és ezért nekünk egy intenzivebb, alaposabb, mélyrehatóbb politikai nevelő, felvilágositó munkát és egy következetesebb kontrollt kell alkalmazni ezek felé a vezetők felé. Egyetértek Csányi elvtársnővel, hogy a demokrácia továbbfejlesztése politikai kérdés a számunkra elsődlegesen és megvalósítása módjában munkastílus kérdése. Én magam is igy érzem. Ha politikai cél, politikai kérdés, akkor nem lehet elválasztani egymástól, s nem választható el egy sokkal aktívabb politikai munkától. Az ellenforradalom után, amikor a hatalomért folyt a harc, jó volt a tájékoztatás, nagy volt az aktivitás. Olyan helyzet most nincs, de a gazdasági kérdések tekintetében most is roppant fontos helyzetről van szó. S ez a nyugatimádat erősödése azért is helytelen, mert a gazdasági versenyben, ami a szocialista világrendszer és az imperialisták között folyik, bizony az előrehaladásunk némileg lassubbodott. S az ezzel kapcsolatos cikkelv a kapitalizmus utolérése és elhagyása, az utóbbi időben csaknem hiányzik az újságokból. Pedig nekünk ez politikai kérdés és nagyon lényeges. 3 véleményem szerint a nyugatimádat innen gyökerezik. Abban feltétlenül egyet lehet érteni, hogy az uj 5 éves tervünk a realitások terve legyen, ehhez azonban el kell gondolkozni, hogy az az ütem a nagy világversenyben elegendő-e, és jó-e? I .11__ __________I