Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1965-07-02

r "i- 4 _

A másik amiről szeretnék beszélni az, hogy.milyen elvi kérdések vannak, ami jelenleg uralkodik és jelentkezik a gyakorlati életünkben. Elsősorban a nyugati sajtó és a nyugati rádió is agyon dicsér bennünket. Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy nézzük csak meg, hogy mi hol z követtünk el hibát. Mert véleményem ez is hozza tartozik a fellazító politikához, amit a nyugatiak folytatnak.

Másik dolo^, amivel elég sokat foglalkoznak a külföldi sajtók, és véleményem szerint nekünk is kell ezzel foglalkozni, ha ezeket meg akarjuk cáfolni, az hogy: Magyarország bár inkább nyugat felé orientálódik még sem független, hanem csatlós állam vagyunk.

Mi a vélemény erről. Mi az agitációrik során nem reagálunk erre. Kihagyjuk ezeket és az emberekben ezek a dolgok nem nyernek tisztázást.

Elmondhatjuk azt, hogy tényleg rendben mennek a dolgok, 'de azt is meg kell mondani, hogy ideológia téren nincs minden rendben.

Beszélni kell a román nacionalista érdésről is, nem szabad említés nélkül elmenni e mellett a kérdés mellett sem. Véleményem, hogy nekünk is meg kell tenni minden az ügyek rendezéséért, de a román dvbársaknak is. Pl. visszajöttek onnan elvtársak és elmondják, hogy csak abban a helyi- ■ ségben mehetnek, ahová a papírjai szolnak és csak 10 km-es körzetben. Nem lehet onnan kitenni a lábukat. Tudjuk, hogy több mint 2 millió magyar él "‘"h a Román Népköztársaságban, tehát minden el kell követni, hogy a jó szomszédi kapcsolat helyre álljon. Ezt a kérdést nem nacionalista, hanem internacionalista kérdésként kell ezt a kérdést megnézni.

Szeretnék arról is beszélni, hogy Magyarországra mindenki jöhet. Idegen, vagy aki 1950-ban a nagy ínség idején elment, de jöhetnek azok is, akik 1956-ban elmentek, es itt hagyták az országot. Ez nem. is lenne baj jöjjenek. A horthy-rendszer idején ezeket úgy fogalmazták meg, hogy ”hazaárulók”. Most pedig, ha hazajön egy disszidens, akkor kivételes helyzetbe kerül, szerepeltetjük őket, itt a művészekre és újságírókra gondolok, s bizony a legrövidebb időnbelül lakáét is kapnak. Azokkal szemben, akik hosszú évek óta várnak türelmesen lakásra, és csendben dolgoznak.

h------