Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1964-12-19
--------------------------------------------------------r I i Dénes elvtárs /Belker. Gépkocsijavító/: ö'rülük a beszámolónak elsősorban azért, mert olyan érzés M alakult ki bennem, hogy végre megkezdjük a gazdasági liberalizmus felszámolását. Az első kérdésem az volna, hogy a vállalatok az 1965 évi tervet mikor kapják meg. Ez ugyanolyan visszatérő jelenség, mint a létszám és termelékenység kérdése. Voltak évek, amikor márciusban kaptuk meg a tervet. Nyilvánvaló, hogy igy alapos megfontoltsággal tervet nem lehet készíteni. Ebhez szorosan kapcsolódik az egyszermélyi felelősség szilárdítása. A terv törvény, határozat van rá. Ha valaki nem teljesiti a reális tervet, azt vonják felelősségre. De a vállalat igazgatójának önállóságát adják meg, amikor az éves tervet kiadták, hogy a negyedéves bontást a helyi sajátosságoknak megfelelően maguk döntsék el. A másik kérdés, hogy vannak fegyelmezetlen dolgozók, notórius rpszegeskedők és a Munka Törvénykönyv nem ad lehetőséget arra, hogy ezeket elbocsássuk. Ezeket áz embereket a szakszervezet védi, holott véleményem szerint a szakszervezetnek ma nem az ilyen “érdekvédelem” volna a feladata, hanem az, hogy a gazdasági vezetés határozatai alapján az alapszervezet területén megfelelő módon mozgósítsa a dolgozókat a feladatok teljesítésére. Van egy határozat a mi iparágunkban, hofey ahol egészségre ártalmas anyagokkal dolgoznak, ott munkaidő csökkentést kell biztosítani. Ez a mi vállalatunknál nem áll fenn, mert más anyagokkal dolgozunk, mégis a szakszervezet keresztül erőszakolta ennek a határozatnak a végrehajtását. A következő kérdésem, hogy csak a vállalat vezetőségének kötelessége-e figyelembe venni a helyi pártszervezet, vagy a pártbizottság véleményét, javaslatain . ugyanis 2 és fél hónapja húzódik vállalatunknál a főkönyvelő beállítása, amire a kerületi pártbizottsággal közösen javaslatot tettünk, de végül a minisztérium hosszú huzavona után más személyt javasolt, minden indokolás nélkül. Évek óta felvetem mindenütt, hogy a javitóiparban nem lehet ugyanazokat a módszereket alkalmazni, mint a gyáriparban, -^vről-évre emelik a uervet, ugyanakkor az alkatrészellátás igen gyenge. Ez kihatással van a minőségre. Olyan mutatókat kellene adni, amelyek ném arra ösztönzik a dolgozókat, hogy összecsapják a munkát, ha jobban akarnak keresni. Pomázi elvtárs /XIV.kér. Kapitányság/ a takarékossággal kapcsolatban elsősorban a társadalmi tulajdon védelmét szeretném felvetni. Véleményem szerint helyes volna felülvizsgálni az üzemek, vállalatok ügyrendjét is, ugyanis ez igen sokszor lazaságra, az ellenőrzés hiányosságára nyújt lehetőséget. Ugyancsak kérem ezt a kereskedelem területén. Nem tartom összeegyeztethetőnek. hogy akkorf amikor egyes kereskedelmi szervek másfél millió Ft különböző beruházási összeggel rendelkeznek, a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló intézkedésekre évente 10 ezer forintot kapnak. Amikor különböző L I - ’----------_
