Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1958-02-17
------■--------------wjiiiiwor r.~--------------------------------------------------3 00125 | í De vigyázni kell arra is, hogy hol mit lehet magyarázni, mennyit lehet magyarázni az elvi kérdésekből. Vitába szeretnék szállni néhány kérdésben a Treocsényi elvtárssal. Azt hiszem nagyon vigyázni kell nekünk arra, hogy nehogy valami ilyen mos (fiatásféle legyen belőle. A határozat szelleme az, , hogy az elmúlt eseményeként nagymértékben a A ok között elsőként aláhúzhatjuk még egyszer:a vezetés hibái idézték elő. Nagyon vigyázni kell, hehogy ezt a tendenciáját elmossák ‘a határozatnak. Vigyázni kell, nehogy ilyen megbocsájtó hangulatba essünk. Azt hiszem nem kell felmenteni az elvtársakat a hibák alól, sőt beszélni kell róla és a pártnak azt az időszakot, ami a hazajövatelükig még van fel kell használni arra, hogy elvileg még mélyebben leleplezze a szektáns, revizionista elvi nézeteket, amelyek azt hiszem, hogy még nincsennek . tisztázva az elvtársakban. Nem értek egyet azokkal az elvtársakkal sem, akik azt mondják, hogy azok vannak a pártban, akik őt védték. A pártban most olyan elvtársak vannak, akik a helyes marxista-leninista elvi alapokon állnak és Rákosiikat már nem egyszer bírálták már abban az időben „is és megfelelően ki is nyilvánították ezt az z-s álláspontjukat. Ivlás kérdés, hogy ezeknek az elvtársaknak a szavára nem hallgattak. Ugyanakkor vannak természetesen olyanok is, akik még nőm számolták fel magukban a személyi kultusznak a maradványait, amelyek nagyon mélyek. Hogy ezek az elvtársak alávetéttók-e magukat a párt Szervezeti Szabályzatának, nem tudom, de amit a kérdés úgy van feltéve, hogy Rákosi et. azt mondta, hogy azért nem lépnek be a pártba, mert ő nincs itthon, ez azt mutatja, hogy még a legalapvetőbb ’ kérdést sem érti meg, nem ismeri a tömegek hangulatát. I ’ A reszortok kérdése: hát az a helyzet, hogy ezek mind magas j . funkcióban lévő emberek voltak és amikor mi azí mondjuk-, hogy jöjjenek haza, ott dolgozzanak, ahol megfelelőek,‘akkor mi úgy tesszük fel a kérdést, hogy bizonyos engedményeket adtunk nekik a múltra való érdemelie hivatkozva. A kérdés úgy van ’i feltéve, hogy ők keverték a kását, nem belekeveredtek. A hazaféréssel kapcsolatban várható, hogy van olyan veszély, j hogy ilyen szimpátia-csoportosulások alakulhatnak ki ebben a kérdésben. Ugyanakkor most szembe kell nézni, hogy revizionista oldalról is támadásnak leszünk kitéve. Azt fogják mondani, hogy azt vártuk, hogy a sebek kicsit behegedjenek és már hozzák is vissza őket, meg kell mondani, hogy igaz az és hangsúlyoztuk, hogy így szeretjük, úgy szeretjük őket és fenntartás nélkül nélkül fogadtuk el azokat a dolgokat, amelyek felül jöttek, nem elemeztük, nem gondolkoztunk rajtuk. Ilyen dolgokba vitt bennünket bele a személyi kultusz és ennek a veszélynek korántsem mondhatjuk, hogy vége Magyarországon. Gondoljanak arra az elvtársak, hogy nagyon súlyos hibák voltak itt. I „ i még csak azt szeretném kihangsúlyozni és javásolni a Központi Vezetőség felé, hogy ezt az időszakot nagyon erősen hasz^ál( juk ki a szektáns, revizionista nézetek megsemmisítésére, mért, i hogy mennyire nincsen megsemmisítve ezt a mi vitáink is bizoj ny i t j ák. i ~
