Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1985-02-16
miszerint a pártoktatásban, a politikai vitakörben és a tömegszervezeti oktatásban résztvevők száma az előző évhez viszonyítva közel 30%-kal csökkent. Ezért többen nem, vagy nem szívesen vállalják az oktatásban való részvételt. A jöváben erre jobban oda kellene figyelni, és olyan témájú szemináriumokat kellene indítani, amelyek ténylegesen emelik a tagság elméleti felkészültségét, dialektikus és történelmi materiálista szemléletét, melynek segítségével felmérheti korunk és társadalmunk átfogó törvényszerűségeit, tendenciáit, konkrét összefüggéseit, a társadalmi, gazdasági munkáhához. Az irányelv megfogalmazza: "A korábbinál többet kell tenni a politikai tudatformálásáért. Ehhez jobban össze kell hangulni a propagandát, az agitációt és a tömegtájékoztatást". A kerületi állásfoglalásban is olvashatjuk: "Gyorsabb politikai információ szükséges". Igaz, már régóta mondjuk, de nincs javulás. Most is a folyosón előbb tudjuk meg, hogy mi lesz, mint azt hivatalosan közlik velünk. Csütörtökön olvashatjuk fel az ár intézkedéseket, amikor már mindenki tudja. De én nemcsak az ár intézkedésekre gondolok, hanem más politikai, gazdasági, személyi változásokra, eseményekre. Ne bízzuk a dolgozók fantáziájára, hogy ki miért utazott ide, vagy oda, vagy miért és mit intézett a gazdasági, vagy politikai vezetés úgy ahogy intézett. De említhetném a nagyvilágban történt eseményeket is. Az illetékesektől akarják őszintén és nyíltan hallani és nem kitupirozva a szabadeurópa rádiótól. A tagság igényli a pontos, időbeni tájékoztatást, mert csak úgy tud az ügy mellett agitálni, azzal azonosulni. A tájékoztatásnak hangulatteremtő, formáló ereje is van. A nőpolitikái kérdések között az irányelvekben megfogalmazódott "A vezető tisztségekre nagyobb számban kell ej lölni fiatalokat, nőket“. A kerület is állást foglalt “Vezetői munkakörbe való állításuk változatlanul feladatunk”. Ezt már régóta mondjuk, de a nők társadalmi egyenjogúságát alkotmányunk is deklarálja. Sajnos, ebben a kérdésben a gyakorlatban vajmi kevés az előrelépés.
