Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1966-10-21 - 1966-10-22
26 Az alapszervezetek vezetőségei a munkatervben meghatározott időpontokban részletesen számoltak be munkájukról a VB-nek. Ezek a beszámolók mindenkor elvtársias légkörben történtek és célja nem a felelősségrevonás , hanem mindenkor a közös feladat megoldása volt. E megállapítás kötelez bennünket arra, hogy beszámoljunk ar ról, mit tettünk mi a VIII. kongresszus határozatainak sike res végrehajtásáért; hogyan végeztük munkánkat és hogyan mu tatkozott meg a szó és tett egysége. Tanulmányozva a kerületi PB Írásban megküldött anyagát, az az érzésem, hogy rossz munkát nem végezhettünk, mert nem va gyunk sehol sem megemlítve. A kerületi anyagot pedig párt bizottságunk részéről jónak tartom, mert reálisan értékeli a 4 év munkáját és elvégzendő feladatok meghatározásánál első nek veszi a pártszervek gazdaságszervező tevékenységét. - Helyes ez, - ipert a vállalatok és főnökségek gazdasági tevékeny sége bizonyos fokig tükrözi a helyi pártszervek tevékenységét, a területen dolgozó kommunisták személyes példamutatását és azt az egységet, amelyet a közös cél érdekében mindenkor meg kell teremtenünk. A VIII. kongresszus után a mi pártbizottsá gunknak a legfontosabb feladata az volt, hogy a szakszolgála tok egymás iránti meg nem értését megszüntesse és kialakítsa a kölcsönös megértést, - ez sikerült. A kooperációs egymásra való támaszkodás legszebb példáját a Hámán Kató fth. és Rákosrendező állomás vezetősége és dolgozói között találjuk. A közös pártvezetöségi értekezletek és termelési tanácskozások, majd ezt követően a kommunista vezetők és dolgozók elvtársias barátsága alapján kialakult a kölcsönös megértés. E megértés nek mi az eredménye? a jobb és eredményes munka, az, hogy a feladott áruszállitmányok meghatározott időn belül érkeznek rendeltetési helyükre. Nem okozunk kései szállításunkkal zavart, fennakadást az ipar 1 és a mezőgazdaság munkájában. A két főnökség jó munkáját néhány mutatón keresztül szeretném ■< ismertetni. A Hámán Kató fth. jó munkáját illetően az 1962-hez viszonyítva 1965-ben az 100 elegytonna kilométerre eső 6,70 Ft-os önköltséget 5»20 Ft-ra szorította le, ez közel 110 %-os eredmény. A mozdonyok szolgálatképességének kilométerét pedig 524 ezerről 1 540 ezer km-re emelte fel. Ez tükrözi azt, hogy dolgozóink mindent elkövetnek azért, hogy a javítási költsé geket lecsökkentsék és a karbantartás következtében mozdonya ink, minél hosszabb ideig rendelkezésre álljanak a szállítást illetően. Ugyanez mondható el Rákosrendező állomásról, csak egyetlen tényadatot émlitek, ami az utasokat legjobban foglal koztatja: a menetrendszerinti indítás. Úgy érezzük, hogy vala mit tettünk azért, hogy az üzletekben az áru, üzemekben a nyersanyag és a félkészáru idejében ott legyen, és jóleső érzés hallani azt, hogy úgy a felsőbb szervek, mint az ország lakossága egyre elismerőbben beszél a vasutas dolgozók munká járól. A tervkötelezett vállalataink közül csak a MÁV Gépjavító Ü.V. munkájáról kívánok megbízatás alapján említést tenni, - és bizonyos fokig bírálatként megjegyezni azt, hogy a PB beszá molójában csak egész röviden is említést érdemelne*
