Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
j n 1-54-állítom, hogy nagyon kevés beruházással még 1956 óta is, ezekkel a beruházásokkal látja el azokat a szállítási feladatokat, amelyek az üzemeknek a megnövekedett termelését el kell szállítani és a MÁV ezeknek a feladatoknak meg tud felelni, nyilvánvalóan nem volt igazuk azoknak, akik azt állították, hogy a politikai osztályoknak a megszüntetésével a MÁV teljesítménye visszaesik. De hogyha nem az egész MAV-ról beszélünk, csak a Rákosrendezői gócról beszélünk, a Rákosrendezői pártszervezeteknek a munkájáról, a rákosrendezői üzemeknek a munkájáról beszélünk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez kicsiben is, ami az egész vasútra vonatkozik, vonatkozik ez a rákosrendezői tömbre is. Elvtársak, Rákosrendezői tömb és mondjuk szorosabban Rákosrendező állomás az elmúlt időben különösen a kongresszusi verseny beindulása óta olyan eredményeket ért el, amelyre mi gondolná sem mertünk volna. Általánosságban el volt terjedve nálunk az, hogy a mi gócunk, a mi állomásunk a maximumát nyújtja annak, amit a fogxalom szempontjából az állomás elhanyagolt müszaki technikai berendezések mellett nyújtani tudja. Mégis a kongreszszusi verseny beindulása óta nagyon merészen úgy gondoltuk, olyan célkitűzéseket tettünk, de mindjárt féltünk is tőle, hogy ezt bizony nehezen fogjuk tudni megvalósítani, és most itt a Pártértekezlet előtt arról kell beszámolnunk, hogy bizony mi nagyon is lebecsültük a mi dolgozóinknak a kezdeményezését, amikor a mi célkitűzéseinket úgy véltük, hogy nem fogjuk tudni megvalósítani, és most azt jelenthetem, hogy azt a 2 és félmilliós felajánlást, amit mi az év végére terveztühk, szeptember 30-ra már 40 ezer forinttal túl is teljesítettük. No elvtársak, ez vonatkozik elsősorban arra, hogy többet kell törődnünk, többet kell foglalkoznunk azokkal akik a terveket végrehajtják és többet és nagyobb mértékben kell támaszkodnunk azokig. - ra az emberekre, akik végeredményben azokat az eredményeket és azokat a munkáikat elvégzik, amelyeket mi eléjük tüzűnk. A munkaverseny során nagyon ügyeltünk mi arra, hogy a munkaversenynél a feltételek nevezetesen azt, hogy helyes célt tűztünk a dolgozók elé, nevezetesen azt, hogy legyen meg a munkaversenynek az anyagi ösztönzése, le gyen meg hozzá a szocialista lelkesedés, és biztosítsuk a verseny nyilvánosságát, gondoltuk, hogy ezzel fogjuk teljesíteni azt a már általam elmondott kitűzéseket. Ennek ellenére Schumeth elvtárs is [ a beszámolójában elmitette, hogy mi már kezdünk ahhoz érteni, hogy határozatokat hozzunk.. hogy megjelöljünk feladatokat, azonban a végrehajtás során, mint a mi példánk is bizonyítja ezt, még mindent nem • tettünk meg, sőt kevesebbet tettünk annak érdekében, hogy mennyivel többre, mennyivel nagyobbat léphetnénk előbbre, amint ahogy ezt eddig tettük. Nevezetesen elvtársak itt, a dolgozók szocialista tudatának, a kommunista vezetésen keresztül a dolgozók tudatának a formálásáról van szó. Arról van shó, hogy most már meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek olyan feladatok, amiket a mi dolgozóink ha kellő irányítás és napról-napra történő politikai felvilágosítómunkán | keresztül ne tudnánk mi a vasutas dolgozóinkkal megvalósítani. Csak egy példát erre elvtársak; mi nagyon óvatosan azt mondottuk, tekintettel, hogy valutális kérdésekről van szó, az idegen kocsiknak a ‘tartózkodása, ami az elmúlt évben 51 óra esett egy kocsira leadási kocsikból az állomáson mi azt mondottuk, hogy mi már olyan elavult .állomás vagyunk, hogy ha mi itten megszorítjuk egy kicsit a cipőt és minden ember a fedélzetre megy, akkor 5 órával le tudunk ezzel menni. Elvtársak, mi következett belőle, hogy hogyan, arról a későbbiek folyamán beszélni fogok. Pont az következett, hogy nem 5 órával L — —J
