Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
1 r~ *■■■■■*1 j r .75 J ~5Z ~ Dolgozóink ezt megértették , ennek a megértésnek tanujele volt az, hogy rövid másfél hét alatt 140 brigád alakult, közöttük 14 olyan brigád, amely a szocialista brigád cím megszerzését tűzte maga elé, és azóta is a brigádok száma egyre inkább növekszik. Ennek a vállalások összegezése eredményeként a Telefongyár azzal dicsekedhet, hogy 26 millió forintos 1959«évi tervtulteljesitóst vállalt, amit szeretnénk a dolgozóink kollektív munkája eredményeképpen 1959* november 30~ra befejezni éves tervünket és december hónapban a túlteljesítést teljesíteni. A továbbiakban szeretnék még arról beszélni, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunistáknak a nevelés területén hol kell el bbre lépni. Talán azoknak az idősebb párttagoknak, azoknak a szakszervezeti munkásoknak, akik még emlékeznek arra, hogy a horthy-fasizmus ideje alatt, amikor a tőkés volt a tulajdonos a gyárakban, hogy olyan szakszervezeti tagot nem tűrtek meg a soraik között, aki szakmailag gyenge volt, vagy akik a szakszervezeti tagságuk mellett lógtak az üzemben, vagy iszákosán jártak be, és ehhez hasonló kilengéseket tettek. Azért nem tűrték meg a soraik között, mert ezzel a többi becsületesen dolgozó szakszervezeti tagot lejáratták a tőkés igazgató előtt, és lehetőséget adtak a tőkés igazgatónak arra, hogy a szakszervezeti tagságot ilyen értelemben lejárassák. Nézzük csak meg, hogy ma hogyan néz ki ez a kérdés. Minden üzemben lehet találni olyan szakszervezeti tagot, aki részegen megy be a gyár területére, mert a portások vannak olyan éberek, hogy ezt nem veszik észre. Minden üzemben lehet találni olyan, szakszervezeti tagot, aki azt nézi, hogyan lehet minél többet lógni munkahelyén, hogyan lehet a normástól minél többet kicsikarni ahhoz, hogy a L00 yú-os normát teljesítse és a baj ott van, hogy a szakszervezeti tagságnak egy része, amikor ilyen példával találkozik, nem hívja fel a többieknek a figyelmét, és ennek következtében teret és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy ezek a szakszervezeti tagok az egész szakszervezetet, ezen keresztül magát, a munkásosztálynak legnagyobb tömegszervezetét ilyen értelemben lejárassa. Azt hiszem, hogy nevelőmunkánknak egyik fontossága az kell, hogy legyen, hogy nem szabad teret adni az ilyen embereknek, nem szabad teret adni azoknak az üzemben, akik selejtet gyártanak, hanem a szakszervezeti tagoknak meg kell magyarázni, hogy minél előbb ilyen értelemben változtassanak munkájukon. Befejezésül még talán annyit szeretnék elmondani, hogy pártunk a VII. Kongresszusra való készülődés alkalmával a tézisekben kiadta azt az irányelvet, hogy 1965-ig szeretnénk a szocializmus alapjának lerakását befejezni. Amikor ezekét a téziseket elolvastuk, a mi feladatunk a következőkben jelölődött meg a Telefongyár viszonylatában: I-Ia mi 1965-ig le akarjuk ráírni a szocializmus alapjait, és ezt be akarjuk fejezni, akkor nekünk erre az időre egy ujtipusu embert, egy szocialista embertípust kell kialakítani. Ehhez tettünk lépéseket a Telefongyárban és ezekről a lépésekről szeretnék az elv társaknak egy pár/ példát elmondani. Ahhoz, hogy ujtipusu embert tudjunk kialakítani és ujtipusu emberek legyenek a Telefongyárban és más üzemekben is, ehhez az kell, hogy az egyéni érdekeket mindenki háttérbe szorítsa a közösségi érdekkel szemben. Mivel nagyon sok példát tudunk felhozni amikor az egyéni érdek a közösségi érdek elé kerülne egyes embereknél, az a feladatunk, hogy ezt az egyéni érdeket háttérbe szorítsuk a közösség érdekében, hogy amikor már a közösség érdeke kielégült, akkor elégítse ki egyéni érdekeit.Erre talán a következő L--------9 I ......
