Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1986 (HU BFL XXXV.18.a/3)
1986-04-25
1- ■ ■ ,1 I ^ —^1 —■— -------— ~ :» i- 2 -Ezt tartom olyan elvi alapnak és rendező elvnek, amely kardinálisán nem is, de megadja az alapját annak, hogy a réteg helyzete más irányba változzék. Teljesen világos és nyilvánvaló volt a diagnózis azon eleme, hogy az alkotó munka leértékelődéséről beszéljünk. E réteg nem megfelelő megbecsüléséről beszélni azért kezdődhetett el, mert maga a gazdaság nem feltétlenül igényelte mindenhol ezeknek az embereknek a valóságos alkotótevékenységét. Ez a "nem igényelte" tétel azt hiszem két részre bontható. Mondható egyszer úgy, hogy mennyire kerültek olyan kényszerhelyzetbe a vállalatok, hogy valóságosan is, hosszútávon stratégiai értelemben igazodjanak a piac igényeihez, saját alkalmazkodóképességüket ez irányba fejlesszék és ezen alkalmaz' kodóképességre való késztetettség súlyától, mélységétől függött, hogy a saját belső szervezetet a belül dolgozó, a belső erőforrások feltárásában mennyire érezte késztetve magát a vállalatok. Látható, világosan konkrét példákkal bizonyítható, hogy azok a vállalatok, akik nagyon erős gazdasági nyomás és piaci versenykörülményei közepette dolgoztak az elmúlt években, lényegesen korábban felismerték e réteg fontosságát, a velük szemben támasztott követelmények növelésének szükségességét. Én azt hiszem, hogy ha e teljesitményorientáltság általánosan elfogadottá válik, és nemcsak általánosan elfogadottá válik, hanem részévé válik egy vállalati gazdaságpolitikai stratégiának és cselekvési láncnak, akkor ez hosszútávon megadja az alapjait annak, hogy az e munkában résztvevők teljesitménye egy olyan mércével kerül mérésre, amely ma még nem általános, mégpedig az, hogy a tényleges tevékenység eredménye milyen gazdasági hasznot hoz. Ez megadhatja a váf \ t laszt arra is, hogy nem egyszeri és ma megoldandó kérdéssel állunk szemben, hanem egy olyan stratégiai kérdésre kell ma választ adni, ami I hosszútávon foglalkoztatni kell úgy a gazdaságpolitikát, mint az ehhez kapcsolódó teljes politikai munkát. Azt hiszem logikusan adódik az a kérdés, hogy itt egy réteg helyzetéről, a rendezés dolgairól beszéltem most már többször, valójában miben és hogyan kell rendezni és rendezni kell-e a réteg helyzetét? ( Én azt hiszem, nem rendezni kell, hanem az előbb elmondott stratégia alapján kell olyan feltételeket teremteni, hogy rendeződjenek ezek a kérdések. Melyek azok a területek, amelyeken leginkább változást kell elérnünk és várható a teljesitményorientáltságtól a rendeződés. Az első, bár igyekeztünk az előterjesztésben is ezt a felfogást sugallni, hogy nemcsak jövedelmi kérdésről van szó, még engedjék meg, hogy néhány gondolatot erről elmondjak.