Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.18.a/3)
1972-11-23
y */- 13 - * árát felemelték, A Politikai Bizottság nehéz szívvel hoz ilyen határozatot. De nézni kell az ország egész költségvetési helyzetét és nézni kell a termelést. A kényszer visz ilyesmire. Ha ezt nem tesszük meg tétlenül nézzük, hogy csökken a mezőgazdaságban a tej és a tejtermék termelése. Az áraknak ösztönző hatása van a termelésre. 1 teheneket rendeletekkel nem lehet magasabb hozamra hirni. Azt mondják az állam dotálja a tejet, pedig ezt a munkásember teszi. Ha nem emeljük fel a fogyasztói árat, akkor az történik, hogy ugyanazok akik eladják megveszik. Hem szabad, ezt úgy propagálni, hogy örüljünk neki, annak az asszonynak van igaza, aki a televízióban úgy nyilatkozott, hogy oiztos meggondolták, amikor ezt az intézkedést hozták. Mérlegelt úgy is a Központi Bizottság, hogy ár és bérstoppot rendel el. Ne emelkedjenek sem a fogyasztói sem a termelői árak, azonban elvetettük, mert jelen helyzetünkben úgy tűnik, hogy nagyobb hátránnyal járt volna, mint előnnyel, mert az árstopp rögtön bérstoppal jár. Végezetül beszél az iparban és a társadalomban uralkodó köz, szellemről. Felmerült úgy is, hogy a Központi Bizottságnak erről fk*-\ nincs tudomása, lényeges volt foglalkozni ezzel, mert kritika tárgyát képezte. Közismert manapság az a kifejezés, hogy koramux nista gőg. Gőgős párttag lehet, de gőgős kommunista nem. mert ha már gőgős akkor nem kommunista. A Központi Bizottság ülésén Kádár elvtárs is beszélt errpl zárszavában. Tudjuk, hogy 1953-ban milyen volt a közszellem nálunk. A pártban uralkodó volt a szektáns politika és a dogmatikus elmélet. Ennek megfelelő volt a párttagság és a vezetők viszonya. Ez a helyzet már 1949-től tartott és 1953-ban kapcsolódott hozzá a revizionista irányzat, ami a későbbi esztendőkben felerősödött. A kíméletlen harc politikája folyt. Felgyorsult a káderek cseréje, váltogatták az embereket. A pártmunkában kispolgári anarchia volt. 1957-ban a párt visszatért a lenini forrásokhoz és olyan vezetési stílust alkalmazott és olyan politikát valósított meg, amely a lenini pártvezetési elvekhez való visszatérést jelentette. Törekedett normális légkört teremteni a pártban és a szövetségeseket megnyerni a munkásosztály hatalma számára. Ezt a politikát folytatjuk tovább. Alapjaiban a közszellem egész- I séges? de valami azért mégis van. Valami kiujulása, vagy ujraterj melődese a réginek, hatalommal való visszaélés, kommunista gőg, ,0 nagyképűsködés, én és utána a mi szemlélet. Ez nem egészséges dolog. Nem tudjuk a tömegeket megnyerni, mozgósítani, ha a párton belül is előfordulnak olyan helyzetek, és megnyilvánulások, hogy jobban boldogul az ügyes, mint a közösség ügyén munkálkodó ember. Ez olyan dolog, amit elitéltünk és elitélünk, ennek árát a magyar munkásosztály már megfizette. A párt ideológiájában, szervezeti szabályzatában mentes az ilyen dolgoktól, de nem menetesek az egyes emberek. Kommunista mentalitást kell megvalósítani a pártszervezetekben és a munkáskollektívákban. Káros az olyan kitétel - ami szocialista brigádoknál is tapasztalható - hogy mit kapok és utána fmegmondom mit fogok csinálni. Az erkölcsi és anyagi ösztönzés aráfnyat helyre kell állítani, úgy hogy az erkölcsiséget az anyagiak elé kell helyezni. Ez egyik feltétele annak, hogy általában a közszellem megváltozzék. Befejezésül hangsúlyozza, biztosítékát látja annak, hogy az angyalföldi pártszervezeteknek is meg van az ereje ahhoz, hogy a Központi Bizottság határozata megvalósulást nyerjen. — ------------------------------------—------------------------------- . — —-— ^ ■ ■ r ■ - m^ --------------------^ '
