Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1985-02-23
) U > 0 Ó Megköszöni Suba Lajosné hozzászólását. Felkérem Gomány József elvtársat a Műszeripari Ellenőrző Intézet főosztályvezetőjét, kerületi Pártbizottság tagját, alapszervi titkárt tegye meg hozzászólását. Felkészül Pella László elvtárs. Gomány József /Műszeripari Ellenőrző Intézet/ Tisztelt Pártértekezlet! Azt hiszem, hogy a teremben ülő műszakiak és jó ma^am is nagy érdeklődéssel figyeltük a kongresszusi irányelvekben} a pártertek zlet írásos anyagaiban, valamint Deák elvtárs szóbeli kiegészítésében megfogalmazott, a műszaki értelmiség társadalmi szerepére, gondjaira utaló gondolatokat. Úgy érzem, hogy e rétegnek kiemelkedő szereke van és lesz a gazdasági reform következetes továbbvitelében, megvalósításában, iparvallalatainknál ^ az innovációs tevékenység elvégzésében. Példaként mondem élj hogy:Egy két évvel ezelőttj az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság áltál végzett felmérés szerint a gépipar összes termékeinek mindössze 15v-a volt világszinvonalú, 45#-nál a vilagszinvonal többkevesebb, de inkább több munkával elérhető és 40#-a pedig korszerűtlen, elavult. Ez tehát azt jelenti, hogy a termékeknek kevesebb, mint 1/6-a adható el kedvező áron, a többinél jelentős továbbfejlesztés, vagy teljesen új konstrukció kialakítása szükséges a piacképesség eléréséhez. Az eltelt időszak alatt megítélésem szednt a helyzet lényegesen nem változott, hiszen ismert az a tény, hogy a tőkés reláció mellett a KGST tagországok viszonylatában is egyre romlottak és romlanak nemzetközi cserearányaink. ÍA fizetőképes kereslet a magas technológiai, műszaki, minőségi szinvonalat képviselő termékek iránt nyilvánul meg elsősorban, ezek kifejlesztése. gyártása és értékesítése viszont jelentős feladatokat ró műszaki értelmiségünkre, közgazdászainkra. E réteg szerepe tehát felértékelődött, a társadalmi elvárások mind makro, mind pedig mikrogazdasági szinten fokozódtak. Kérdés, hogy tud-e réteg a me^növekedett elvárásoknak eleget tenni? Az elmondottak alapján a társadalomé érdeke azt kivánné, hogy a legtehetségesebb _ gyerekek menjenek mérnöknek, üzemgazdásznak, kutatónak. Ezzel szemben a kiváló képességeket igényló, de mindeni által ismert anyagiakat kináló^ pályára szükségszerűen sok közepes va^y gyenge képességű, illetve felkészült egyén kerül. E mellett ezen a pályán a kedvezőtlen kiválasztódás - az elégedetlenség, mondjuk ki a hátrányos helyzet tudata és a mellékmunkák vállalásának anyagi kényszere miatt - a képességekhez mérten is gyenge teljesítményei, teljesítményvisszatartással párosul. Megtalálható itt is a pályamódosítás, de ez szerencsére kisebb mérvű, mint más értelmiségi gályáknál. Viszonylag új jelenségként észlelem, hogy a g magánvállalkozások bővülésével egyre több jól képzett vállalkozószellemu szakember megy át erre a területre, ott társadalmilag hasznos, de ugyanakkor kevésb hatékony munkát végezve. Úgy érzem, a jövőt illetően alapvető tehát az elvárások és a valóság reális i összevetése} nehogy aztán bárkit csalódás érjen. Mi a megoldás? Mi a teendő, hogy a műszaki, de ideértve a közgazdasági értelmiséget is, a megjbgalmazott elvárásoknak eleget tegyen? Általános es mindenható receptet adni nem tudok,csupán héhány gondolat erejével szeretnék a kérdéshez hozzájárulni. Az írásos anyagokkal összhangban úgy érzem, hogy társadalmi szinten elengedhetetlen az anyagi és erkölcsi megbecsülés erőteljesebb fokozása. .. " " — '■ ----- - '•*" •> ----------------------I ; i O i|J§
