Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.18.a/1)

1985-02-23

körzeti pártszervezeteknek nincsen feladata. Elvtársak! Van fela­data a k rzeti pártszervezeteknek^ mi azt szeretnénk, hogy ha az Angyalföldön tevékenykedő művelődési házak programjának a kiala­kításában az a réteg jobban képviselné saját érdekeit, amely ép­pen nem^találta meg ennek a tevékenységében az elképzeléseit, vagy nem találkozik elképzeléseivel. Tehát a program kialakításában vál­laljanak nagyobb szerepet, kapjanak nagyobb teret és vállaljanak nagyobb szelepet. Lehet, hogy a megfogalmazás túlságosan nagy dol­gokat sejtet^maga mögött, mi erre gondoltunk, de végülis a kultúra demokratizálódásának a kérdéséhez tartozik. Közművelődéssel kapcsolatosan is hangzott el hozzászólás, Nemes elvtárs hozzászólásával kapcsolatban csak egy megjegyzést szeret­nék tenni; végül bizonyára igaz az, ez bizonyítható, hiszen az^ hogy környező országok mennyit fordítanak a nemzeti jövedelemből a művelődésre, ez összahasonlithatóvá teszi a helyzetet, és ebben van elmaradás nálunk. De a következő években, és hogy ezt forszí­rozni kell, ebben a lemaradásunkat pótolni kell, ez feladat. A gazdasági lehetőségeinkhez képest ez feltétlenül feladat, annál inkább, mivel ez is termelő erővé válik valahol. A figyelmünket sokkal jobban kellene arra fordítani, hogy a művelődésre szánt pénzeszközeinket mire használjuk el. És itt egy bátrabb szelek­ciót kellene megvalósítani, sokkal bátrabb szelekciót, csak ahhoz a^kultúrpolitikában több felismerésre lenne szükség. Mig a gazda­ságpolitikánk nagyon sok, nagyon fontos felismerés után van, és most már itt a gyorsulás kérdése, nem az irány a probléma, ad­dig a kultúrpolitikánk küszködik néhány olyan gonddal, amelyet én a felismerések hiányához kötnék, semmint a gyorsulás problémájának tartanék. És a felismeréssel párhuzamosan ezt a bizonyos szelekciót maga­biztosabban el istieket és majd el is kell hogy tudjuk végezni, yégül: kiállás, párt akcióképeeségének a gondolata uralta a párt­értekezletet leginkább. Úgy hiszem, hogy erősitse meg ezt feltét­lenül a pártértekezletünk, továbbgondolkodásunkban, továbbhala­dásunkban egyik legfontosabb kérdés a párt akcióképességének a növelése. A párt mint országos szervezet, mint társadalmat irá- i nyitó erő, mint helyi szervezet, amely önálló felelősséggel bir, /-> és a pártnak a tagjai, a szervezet emberi erjesztői. Csak akkor maradhat egységesj akkor válik még inkább egységes, társadalmat formáló erővé a partunk, ha az egyes elemek egymást erősitő fo­lyamatokat alkotnak. És itt azért, amikor az irányitó szervekről beszélünk, akkor nem jut eszünkbe az egyes párttag, amikor az egyes párttagot vesszük célba, akkor nem nézzük meg eléggé, hogy az irányitó szervek az aktivitáshoz, a kiálláshoz milyen feltéte­leket biztosítanak. Itt egy egységesebb, komplexebb felfogásra van úgy gondolom szükségünk. A párttagok kiállása a párt akció­képessége tői^elválaszthatatlan, kérdés; nagyon összetartoznak, és ebben az őszinteség, a példamutatás rendkívül fontos. És Elv­­társak. Igen is, azt meg kellene szokni, hogy pártfórumokon mindig egymás között vagyunk. Nyilván nem haragszik meg Marjai elvtárs, nemcsak a kiszólas erejével, de tényleg egymás között vagyunk. S a 1 pártfórum legyen az a farum, ahol minden kommunista a saját gondját es problémáját felvethesse, és akkor, amikor számunkra ismeretlen, vagy számunkra nem tetsző felvetésekkel találkozunk akkor ne a szivünkhöz kapjunk, hanem a fejünket használjuk jobban. A vitában kell azt biztosítani, hogy úgy állunk fel, hog^ a szocializmus érdekeit jól képviseltük, és még a vitában a másikat is igyekez­tünk meggyőzni, és még sikereket is tudhatunk a magunkénak. ■■ ______ /I3H

Next

/
Oldalképek
Tartalom