Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1966-10-21--22
* .-.: í> V ' '; SS 1 ( ' V í A fenti okok következtében alakult ki az a helyzet, hogy inig általában érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, addig a dolgozók egy része nem eléggé kapcsolódik be, vagy nem tud bekapcsolódni a vállalat életének érdembeni intézésébe. 6. AZ ÜZEMI DOLGOZÓK POLITIKAI ARCULATA Az üzemekben folyó lüktető élet, a javuló termelési eredmények, a kerület szociális, kommunális életében végbemenő fejlődés, a párt kiegyensúlyozott, cikcakkoktól mentes politikája pozitiven baloltak az emberek tudatának, közhangulatának alakulására. Természetesen az emberek tudatában végbement változás nem volt egyenletes, mint ahogy az elmúlt évek politikai közhangulata is változó volt. A társadalmi élet ellentmondásai, építőmunkánk kapcsán jelentkező gondok, a nemzetközi életben végbemenő események, az imperialisták fellazítási politikája hangulati hullámzást eredményezett. E hangulati hullámzás mélypontjai az 1964. évi őszi és az 1965. évi decemberi napok voltak. A dolgozókat néhány kiil- és belpolitikai esemény erősen foglalkoztatta, esetenként zavarta. Az 1965. év végi ár- és bérrendezés kezdetekor jelentkező nyugtalanság nagyban elkerülhető lett volna, ha e fontos közgazdasági és politikai kérdést néhány momentum nem zavarja ineg. A mélypontról kivezető utat a KB 1964. évi, illetve 1965 decemberi határozata jelölte meg. így aközvéle- I mény pozitív irányú változását hozta az MSZMP ellenforradalom óta folytatott politikájának továbbvitele, | a népgazdaság helyzetének elemzése és a leendők megjelölése. A III. ötéves terv, az új gazdasági mechanizmus i bevezetésére vonatkozó határozat ismertetése, valamint a IX. kongresszus Irányelveinek megjelenése szintén segítette a hangulat további normalizálódását. Az üzemi dolgozók munkamorálját kedvező irányban befolyásolta a kommunisták többségének példamutató magatartása. Az elmúlt 20 év hatására a munkások döntő többsége a szocialista társadalmi rendszert, a párt politikáját vallja magáénak, bízik a párt és a kormány vezetésében. A társadalmi életben végbement változásokról, a párt politikájáról, a nemzetközi helyzet megítéléséről a munkások többségének általában helyeslő véleménye van. Egységesen vesznek részt a feladatok végrehajtásában. Természetes, hogy a fő kérdésekben kialakult egységes vélemény és cselekedet sokféle indítékból, ismert különbségekből tevődik össze, de a különböző hatások semlegesítik egymást, eggyé kristályosodnak. Az üzemi dolgozók szakmai tudása, kulturáltsága, politikai felkészültsége, öntudatának foka erősen differenciált. Az üzemekben szakmailag és politikailag is a legszilárdabb magot a dolgozóknak az a része képviseli, akik a legaktívabbak a közügyek intézésében, továbbá akik a törzsgárdához tartoznak. Érdeklődési körük széles skálán mozog. Ők a szakma kiváló művelői, a társadalmi rendszer szilárd bázisai. Bár őket is érik bizonyos negatív hatások, mégis ez a réteg áll legközelebb a párt politikájához. A munkásoknak mintegy negyede közvetlenül és aktívan részt vesz a párt, a szakszervezet, a KISZ és a többi társadalmi szerv napi munkájában. Az építőmunkában jelentős terhet vállal, ha szükséges, áldozatot is hoz. Közülük többen tagjai a szocialista brigádoknak, újítók, ük azok, akik gazdasági, kulturális és politikai kérdésekben jelentkező ellent mondásokat, visszásságokat jó kritikai érzékkel bírálják. Elvárják, hogy különböző kérdésekben a vezetés kikérje véleményüket. Bírálatuk — az esetek többségében — a rendszer védelme, a párt politikájának következetes végrehajtása, a dolgozók szociális és munkakörülményeinek, a termelés folyamatos biztosítása érdekében hangzik el. Ez a réteg az, amely a párt politikájáról úgy nyilatkozik, hogy az helyes és jó de annak következetesebb végrehajtását igényli. Az alsó és felső vezetőktől egyaránt nagyobb határozottságot, a bűnös mulasztásokkal szemben pedig felelősségre von ást várnak. Esetenként a jogos türelmetlenség túlzott formában is megnyilvánul. Ezek a párthoz legközelebb álló munkások a kommunistákkal együt t a munkahely legfőbb politikai tényezői, a párt legfőbb bázisát képezik. Az üzemi munkások egy jelentős része a szocializmus feltétlen híve, a párt politikáját helyesli és támogatja, munkáját becsületesen elvégzi, de nem vesz részt aktívan a vállalat ügyeinek intézésében. Ennek a nem aktív, ■ „nem politizáló” tömegnek a mindennapi élettel összefüggő kérdésekről kialakult véleménye van, de azt csak akkor közli, ha őt erre felszólítják. A munkásoknak egy kis hányadát elmaradott, deklasszált, erkölcsileg lecsúszott, állandóan ellcnzékieskedő, 4 politikailag is rosszindulatú eleinek csoportja alkotja. A termelőmunkában velük van a legtöbb baj; gyakran változtatják munkahelyüket, munkafegyelmük kifogásolható. Bérdemagógiát folytatnak. A vállalati kol- I lektíva munkájából nem veszik ki részüket, csak az egyéni érdeküket tartják szem előtt. Destruktív fellépésük fő célpontja a párt és a kormány politikája. A nyugati kultúrát, technikát, életszínvonalat, „demokráciát” fenntartás nélkül, minden történelmi körülmény figyelembevétele nélkül dicsőítik; a szocialista tábor, a Szovjetunió eredményeit lebecsülik. A vállalati és társadalmi hibákat felnagyítják, általánosítanak, az eredményekről hallgatnak. Ők azok, akik bizonyos bel- és külpolitikai kérdések esetén a legszélsőségesebben nyilatkoznak, akik olyan jelenségeket is a párt „nyakába varrnak”, amelyben egyes emberek vagy állami szervek a hibák okozói. lío ~~ ■ v ■" ■ ■ / * — w^jj - -................ ■--------- —- ----- t 9
