Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1959-10-24--25
I- 18 - ■ / r politikai határozatot ismeri érdeklődik iránta és méltányolja. Ezzel is lemérhető volt a Párt tekintélyének melkedése a pártonkivüliek között. Nagy figyelemmel tanulmányoztuk pártunk politikai űzöttsúgónak haté? ozatát a munkásosztály helyzetéről, s abból leszűrtük a ránk háruló feladatokat. Elsősorban' azt tekintjük központi feladatunknak, hogy javítsuk kerületünkben az egészsügyi ellátást. A Pártbizottságnak az egészségügyre vonatkozó határozatát a Pártbizottság kommunista aktiván ismertette a kerület kommunista orsvosaival és egészségügyi dolgozóival. Az ismertetés a kerületi viszonyokra vonatkoztatta a határozatot, megszabva egyúttal az ezzel kapcsolatos feladatokat is. Az aktiván jelenlévő kommunisták megbeszélték a pár tónk ivtiliek.kel az ott felmerült kérdéseket. A Pártnak mindezen megnyilvánulásai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók jelentős része ma közelebb áll a ^árt; oz, mint a felszabadulás óta bármikor Ezt a szimpátiát L fokozta az is , hqgy meglehetősen nagyszámú párt önki vüli orvos járt az utóbbi egy-két évben a Szovjetunióba és onnan igen jó személyes benyomásokkal tértek haza. Összefoglalva meg kell mondanom, hogy bár kerületünk nagyüzemi krület, s igy a pártbizottság műnk áj ánd£ jelentős részét a nagyüzemek foglalják le, mégis tudott időt és módot találni arra, hogy behatóan foglalkozzék nemcsak a müszald, hanem az egyéb értelmiségiek köztük az orvosa k problémáival is. Kérem a kerület egészségügyi dolgozóinak nevében a megválasztandó Pártbizottságot, hogy bennünket tekintsen édes gyermekének, ezt mi az angyalföldi dolgozók még jobb egészségügyi ellátásával fogjuk meghálálni. Kimaróz Mihály elvtárs /Acélöntő és Cső/ Ti sz te 1 Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! tíz érnünk párt szervezete is feldolgozta a Kg. munk&> osztály helyzetéről szóló határozatát,amely jó alkalom volt arra is, ho^y összehasonlítást tegrünk az 1945 előtí’i Ó3 a felszabadulás utáni években az üzemünkben változásokkal és eredményeinkkéL Az összehasonlítás során le lehet mérni vállalatunk, amelyet az Angyalföld dolgozók korábban halálgyárnak is neveztek nagy fejlődésen ment keresztül, melyet az elmúlt másfél évtized li zonyit. A régebbi inunkatá? sak és elvtársak elmondhatják, hogy nem sok az üzemi balesetek száma, s nem ez adta meg a halálgyár jelzőjét a vállalatnak, hanem inkább a munka bizonytalansága az igen nehéz és elhanyagolt balesetveszélyes munkakörülmények tették azzá. Rettegés és félelem a mától és a holnaptól. A munkát, vagy az öntést a 17 órás műszak alatt befejezni nem tudtuk, annak befejezését tovább kel- lett folytatni, minden külön megtérítés nélkül. A munka csökkenéséből sem engedett a tőkés vezetőség, s volt úgy, am kor 3 napot kellett csak dolgozni, mert igy nekik kevesebb társadalombiztosítást kellett fizetni. A bérel- 1 számolási rendszer is igen burkolt volt. A dolgozókról való gondofcodás, a balesetvédelem a nullával volt egyenlő. A hiányos öltözék és a formák szárítása helytelenül alkalmazott gaz miatt • naponként előfordult, hogy két-három esetben is mentőautó állt agyár előtt, égési vagy gázmérgezések matt keletkező balesetekből kifoly ólag.' 1938-ban valamit javult a helyzet, a tisztálkodás területén, mert mgeépült a szürkeöntödében a mosdó, de annak ellátásút /fűtés, világítás, takarítási költségek/ a dolgozok nyakába varrták. A vállalat vezetőjének részéről durva és kíméletlen bánásmódba volt része dolgozóinknak. A fel szabadulástköve tő időszakban erős mozgalom indult meg a régi szellem képviselőivel, a gyúr kapitalista megbízottjaival szemben. A fejlődés az üzemben különösen az államosítás megtörténte után lett nagyobbmérvü ____________________________
