Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.17.a/6)

1959-05-21

Az ^nbirálattal kapcsolatban még két kérdést szeretnék megemlíteni:

Az egyik:

Egyes elvtársak, mint a tüztöl úgy félnek a bírálattól és millió kifegást keresnek hibáik talcargatására Gyakran nem is vitatkoznak, hanem egyszerűen támadás' ba mennek át amikor bírálattal illetik ókét.

Természetesnek tartják, hogy Valamelyik pártszerv, sőt méghogy a KB is önbirálatot gyakoroljon, de hogy ők tévedtek, vagy rossz utón járnak azt nem akarják elismerni. Ez ellen az önkritikátlanság ellen, ahol ez jelentkezik, nagyon határozottan fel kell lépni. Ugyanis, ha ez Így nyilvánul meg a felsőbb szervek felé, hatványozottabban jelentkezik a párttagság felé,

A mádik dolog, magának az önbirálatnak a helyes felfogása. Nálunk gyakran önbirálat alatt mindásze a kritikára való reagálást értik. Tehát valamilyen helyen négyszemközt, vagy plénumon megbírálnak valakit, és akkor az érintett fél valamilyen önbirálatot gyakorol. Tegyük fel a legjobb esetben tényleg pártazerüen, komolyan fogadja azt, ki is javítja a hibát.

Az önbirálat azonban ennél többet jelent. Azt jelenti, hogy mindenkinek fiáját maga előtt kell önvizsgálatot tartani. Értékelni a munkát, sőt kérni kell

az elvtársak véleményét és -'

mm-23-