Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.17.a/6)
1958-06-06
r - n De Gaulle is tudja,hogy nem népszerűek az ő eszméi, ezért nem is sokat beszél. Nem szeretné, ha félremagy; ráznák amit mond.Saját tekintélyét sem akarja aláásni, úgy látja,hogy nincs szükség programmbeszédre, a hatalom nála van. Az algériai puccs mutatja, .rogy De Gaull milyen irányban megy*, jel ar a, ;ogy a fasizmus irányában indul el. Röviden nézzük meg,hogy De Gaulle-nak mi a szociális bázisa, kikre támaszkodhat? Mik az ő elképzelései? Nagyon nehéz ezt leellenőrizni. Nemrégen jelentek meg háborús memoárjai, amiben kifejti nézeteit. ■ Ezekben a memoárjaiban, amelyeket jóval a háború után irt meg, kifejti, hogy szerinte Franciaországban a helyzet rendkívül ross?, a társadalmi éleb me rothadt és a társadalom nem képes újjászületni. Az anyaországban nincs kire támaszkodni, nincs olyan réteg, amely biztosítani tudná a régi nagy Franciaországot* Az országot talpra kell áll tani. Élesen támadja a kommunistákat, mint akik inkább növelik az anarchiát. Kire lehet tehát támaszkodni? Azt mondja,hogy Észak- Afrlkában él kb. másfél—millió francia. Ez az a réteg, amelyre támasz* kodni kell. 4—5 évvel ezelőtt mondta ezt, és u y± látszik, ehhez tartja is magát. Ezek a franciák kiváltságos helyzetet élveznek, ennek érdekében kénytelenek harcolni az anbokkal, ez megedzte őket és ez az a réteg, amely képes Franciaországot kiemelni a kátyúból. Amf-giost történi]*: az ennek az elvének a gyakorlati megvalósítása. Az ő szociális b zisa a legreaMósabb burzsoá réteg, a gyarmatosító burzsoázia. A tapasztalat azt mutatja,hogy ezek valóban olyanok, amilyennek e Gaulle elképzelte. Amikor a közüdv-bizottsúgok me,-^alakultak, az Algériában összegyűlt másfélmilliós tömeg nagy üdvözléssel fogadta és teljes támogatásáról biztosította őket. Ezen kivül he Gaulle bázisát jelenti ezen a reakciós gyarmatosító burzsoázián kivül a hadseregnek egy része, az a réteg, amely elnyomó szerepet gyakorolt már régóta: idegenlégió, katonai csendőrség, ejtőernyősök, különleges rohamosztagok, a flottán belül különösen vezető tisztek között. Hosszabb a helyzet a reguláris seregben, akik nem hivatásofcerüen űzik ezt a foglalkozást,hanet/csak 1-2 esztendeig. Itt a befolyása kisebb, de sajnos ez nem a döntő erő. Inkább semleges szerepet játszik a reguláris hadsereg a mostani helyzetben. A hadseregen belül, amelyek elnyomó feladatokat valósítanak meg ki„ próbált erők, ott voltak Indokínában is. Ez a fő ereje és az északafrikai burzsoázia. Ezeknek a legreakciósabb erőknek az élén áll "~'s Soustelle, aki fasiszta. Ezek nélkül nem maradhat De Gaulle, mert tudja,hogy nem támaszkodhat az egész burzsoáziára, nagyon megosztott, egymással harcban állnak, ezekre nem támaszkodhat. Van a burzsoáziának egy energikus része, fő hangadója Soustelle, akire támaszkodni tud. Ha ezzel szembefordul, ak'.or elveszti hat almát . De Gaulle-ról úgy tartják,hogy Soustelle és a francia burzsoázia között egy átmenetet képez. Létre kell hozni ''ranciaországhan egy széles fasifeztaellenes mozgalmat, hogy ha már hatalomra jutott,de a nyiit fasiszta diktatúra ne tudjon létrejönni.^ Széles egységfront - ez a döntő feladat. Ennek követelése nem De GaulL leváltása, hanem a fasiszta diktatúra megakadályozása. Olyan hangokis haJlátszanak,hogy a Szovjetunió nem úgy vélekedik a francia eseményekről, valami nézeteltérés van közöttünk. A Szovjetun határozottan támoagatja a FKP vonalát és a Pravda is azt i»ja,hégy fasiszta veszély van és az antifasiszta erőket kell támogatni. Mi túlságosan De Gaulle-ra helyezzük a hangsúlyt, ezzel szemben a jetunió nem fasisztának nevezi, mert a dolog leegyszerűsítése le nn, Reálisan kell széniéin! a hel zetet. A Szovjetunió sem kívánja De Gaulle-t, de ha már miniszterelnök, akkor túlzásokban való kirohanásokkal inkább rontani,mint j vitani 1-ehot a dolgokon és a diplomádé kapcsolatot me nehezítené. L----------------------=J
