Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.17.a/4)
1969-03-27
r ~i- 2 -Ismeretes, hogy vállalataink a reform indulásakor létszámgondokkal küszködtek. Általános volt a létszámhiány. Az évvégi adatok viszont azt mutatják, hogy az ipari összlétszám 1968-ban 7*8 %-kal emelkedett, tehát létszámgondról ilyen értelemben nem beszélhebünk. A probléma a munkaerő struktúrájában volt és van. /Pl. kőműves, ács, vasbetonszerelő, optikus stb. kerületi szakmunkás hiány/ Vállalatainknak további erőfeszítéseket kell tenni az e téren jelentkező szűk keresztmetszetek feloldására. Azokat a jó módszereket, amelyeket az anyagban is jeleztünk, tovább kell fejleszteni és ösztönzőbb bérgazdálkodással, jobban alá kell támasztani. Külön szeretném kiemelni a létszámfluktuáció igen magas színvonalát. /l.sz. tábla/ Melynek alapvető okát a bérgazdálkodási kérdésekben kell keresni. /Mint pl. a tudatos törekvés időszakos munkások, diákok alkalmazására $ vagy a meglévő begyakorlott szakmunkás gárda nem kielégitő anyagi megbecsülése; és nem utolsó sorban az egyes szakmák iránt mutatkozó konjuktura, illetve egyes KTSZ-T8Z-ek elszivó hatása./ A differenciált ösztönzéssel kapcsolatban - az anyagtan elmondottakon túl - szeretném megjegyezni, hogy e helyes elveket a gyakorlatban tovább kell finomítani, ug y a bérgazdálkodásban, mint a részesedési érdekeltségben, valamint sokkal konkrétabbxH, szakszerüob magyarázatot kell adni a dolgozóknak, mert az elégtelen megértés gyakran alaptalan ellenkezéseket vált ki. Pl. többen felvetik a^ "Kategorizálást” magát az elvet, az elnevezést, amely ellve minősiti, rangsorolja dolgozókat. /A hármast harmadrangúnak érzik/ vagy kifogásolják a 80-50-15 % részesedési arányokat. Ezen xxtasx is érdemes elgondolkodni, hiszen egyrészt a gyakorlatban amint azt a 6. sz. tábla mutatja I kat-ban 50-40 %, a II-katban 20-25 %, a III. kat-ban 6-10 % volt a tényleges részesedési arány, másrészt más a viszonyítási alap III-ban és más a I-XI- bán, más képeb mutat a differenciálódás, ha az 196^-es.osszjövedelmeket hasonlítjuk össze az 1968-as összjövedelemmel. Problémát okozott a hatáskörök, funkciók megítélése a kategória besorolásnál. A vállalati önállóságból adódóan ezt különféleképpen értelmezték, ez további súrlódásokra adott okot. /Pl. két azonos létszámú és volumenű KTSZ-ünkben a II-kat-ban az egyik helyen 2 fő, a másik helyen 19 fö van./ De a nagy vállalatainknál io célszerűbb lenne a kategóriák további A-B-C finomítása. /Mint ahogy M i---------u
