Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.17.a/4)
1962-05-09
r n 1368/1962.- 5 -ápolásban. Sora az orvosok, som az ápolónők rászóró! semmi olyan célzás észrevétel vagy tevékenység nem történt, amelyből a oc cég azt erezhette volna, hogy bárminemű honorálást várnak ellenszolgáltatásképpen. A volt kórházi ápolás alatt lévő betegek véleményéből következtetni, vagy megbízható képet alkotni nem lehet, 23 betegből egy, aki nőgyógyászaton feküdt mondta, hogy bár az orvos nem kárt, de ő távozásakor 800.- Ft.-ot adott. Egy másik beteg belgyógyászaton feküdt és távozásakor úgy a nővérnek, mint az orvosnak pénzt adott, de összeget nem említ. A többi 21 b^teg kijelentette, hogy honoráriumot sem orvosnak, sem nővérnek nem adott sem bcntlátekor, sem távozásakor. A gyermekosztály orvosai, nővérei nem. fogadnak el. A János kórházban jó etikai légkör van. Az I-III. belgyógyászati osztályokon, sebészeten, urológián, gyermekosztályon, ideg es elmeosztályon és a tbc.-s osztályokon. Minden intézetben vannak orvosaink, akik nem fogadnak cl utólagos /^ajándékot sem. A jó példák mellett vannak rosszak is. A János kórházban egyöntetű vélemény, hogy jelenleg az orthopaediai osztály az, ahol joggal feltételezhető, hogy anyagi ás más vonatkozásban sem megfelelő a helyzet es nem kielégítő az egészségügyi dolgozók ás betegek kapcsolata*. Ezért elsősorban felelős Dr. Horváth Boldizsár osztályvezető főorvos, aki az osztályt saját szavai szerint “atyjától örökölt hitbizománynak tekinti", -a kórház '"'igazgatója túlmenően a többi osztályok fele végzett nevelő munkán: tötszörös Írásbeli figyelmeztetésben részesítette, A párt, szakszervezet és állami vezetés osztályértckczlet keretében figyelmeztetést gyakorolt. Hét izben etikai és fegyelmi eljárás volt, ennek dacára, a főorvos az osztály légkörén nem változtatott, bar szavakban' mindent megígért. A János kórházban jelenleg kezelés alatt álló betegekkel való egyéni beszélgetések, valamint a már eltávozott betegekkel történt csoportos beszélgetésekből általában az a következtetés vonható le, hogy meg vannak elégedve a János kórházzal, az orvosokkal, ápolónőkkel, sőt még az étkezéssel is. Általában i g; nyilatkoztak, hogy nem tapasztaltak anyagiasságot ezen a téren, bár nem tilta koznak az utólagos hála megnyilvánulása ellen. Az a vélemény és tapasztalat, hogy partönkivűli orvosokkal igen nehéz etikai kérdésekről beszélgetni, mert egyszerűen nem kivannak ny.il u kozni. l-----------_l
