Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.16.a/4)
1964-10-21
“ 1 > ■ 1 ...... ' 1 * U.Ü ' I I j' 1 - . . - ■<- » $- 13 -sitésre már nem volt idő. Egyébként pl. magam részéről sohasem _ fogok egyetérteni olyan intézkedésekkel* melyek eze forintok kidobását eredményezik* hogy egyik helyiségből egy másikba költöztessenek valakit, vagy valamit, de a fa kérdést ezzel nem old.iák meg. ' Az intézeti adminisztrativ munka aggasztóan megsokszorozódott. Minden próbálkozásunk, véleménynyilvánításunk ellenére a dolgok y változatlanok maradtak és csupán elekor fordultunk a kér. P.B. fele segítségért. Ez kedvetlenítette el a pártvezet©ség egyes tag.iait, okozta passzivitásukat. , Kétségtelen, ezek a problémák nem lettek volna, ha parttag gazdasági vezetőink és közöttünk, pártvezetőségi:tagok között a munkakapcsolat kétoldalú, kölcsönös és rendszeres. Elsősorban ezt kell megjavítanunk és én úgy gondolom, hogy minden egyéb meg fog oldódni. Befejezésként néhány személyi kérdést illetően. Én, mint az intézet párttitkára, Várhegyi elvtársat alkalmasnak tartom igazgatóhelyettesnek, sőt előbb-utóbb igazgatónak is, elsősorban szakmai vonatkozásban. Bár meg kell említenem, hogy ennek legfőbb oka, hogy még mindig nem keilégitő az emberekkel való kapcsolata. A pártvezető— ség és személy szerint én is csak akkor tudjuk a tömegek előtt tekintélyét megvédeni — az esetleges nem helytálló nézeteket, pletykákat visszautasitani — ha jelenlegi vezetési stilusán, az intézeti dolgozókhoz való viszonyán sürgősen változtat. Lovasi elvtárssal kapcsolatban - lelkes, agilis, értékes pártmunkás. Hogy hamar lobban, az igaz. De tudomásom szerint, mint pártvezetősegi tag, vagy párttitkár-helyettesi minőségben támadta volna az igazgató helyettes utasításait, ffilyen nem volt, ez nem helytálló. Ezért kezeskedem. Papp elvtárs betegsége idején ilyesmit tehetett, de igy beállítani a dolgot, mint a feljegyzésben áll, gondolom csak hamis információk alapján lehetett. Magamat illetően. - Elismerem és tudomásul veszem elmarasztalásomat, de csak a gazdasági szervező munka hiányosságaiért. Az ellentétek elmélyüléséért nem érzem magam felelősnek. Bizonyos munkakedv csökke/-v nósnek igen sok oka volt, melyek azonban felelősségemet nem mentik. A Pártbizottság felé, elsősorban Tóth elvtárs felé.- Hát eléggé magunkra voltunk mi hagyv^c. Nem egyszer kértem, hogy taggyűlésre jöjjön valaki ki a kerülettől. Tudom, Tóth elvtárs nagyon elfoglalt ember. De nem egy alkalommal járt a szomszédos Vasipari Kutatóban, ahonnan csak egy ajtón kellett volna átjönni, s ha csak 5 percre is de benézhetett volna. Nagyon rosszul esett, hogy midőn egy munkatársunk idegbetegsege folytán rémdolgokat és képtelen eseményeket juttatott el a Pártbizottságra, másnap azonnal jelentkezett Tóth elvtárs, s bizony eléggé gyanúsító hangon győződött meg arról, hogy az intézetben nincsenek fekete bárányok* A kerület szemében, mi holmi fekete macskákként szereplünk. Legutóbb • jis, amikor a pártépitést vizsgálta felül két elvtárs, meglepődésemre közölték: csodálkoznak, hogy ilyen rendben folyik nálunk minden, Imert őket egészen másként tájékoztatták. Mindössze egy apróbb eszre- Ivételt tettek. Úgy érzem az a kapocs, mely köztünk volt, nagyon gyenge volt. A ke-_ jrületnek kétségtelen számos fontosabb problémája is van. De a kölcsönös kapcsolat kialakítása problémánk mielőbbi megoldásához elenged-Jh ■ L___,
