Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.16.a/3)
1988-01-26
' ■ * ----------------------------------------------------------------------------------—-----------------* ^^ * .ip ! • i- 14 -A másik, rendszer egész politikai rendszerünk, döntéseink ; centralizációs kérdését összefüggésbe hozza a Komai-féle hiánygazdasági problematikával. A dolog nagyon leegyszerűsített és már-már primitivizált lényege tulajdonképpen az, hogy a tőkés gazdaság és a szocialista gazdaság között van egy nagyon fontos 1 strukturális különbség, ami végső soron a tulajdonviszonyok különbözőségére vezethető vissza, és ez a különbség a tőkekorlát meglétében, illetőleg a tőkekorlát hiányában fejezhető ki. Tőkés gazdasági viszonyok között, ahol nevesithető tulajdonosa van a tőkének, tehát ahol a tőketulajdonos megragadható, ilyen viszonyok között létezik egy spontán mechanizmus, az un.tőkekorlát, ami Marxnál is megjelenik a Tőkében és nagyon leegyszerűsitve, ^ azt jelenti, hogy a tőkésvállalkozó számára a gazdasági növekedés, a beruházási tevékenység önmagában soha nem érték, csak /T*\ ennek a profitot hozó változata. Tehát tőkés gazdasági viszonyok között a vállalatvezetés, a vállalati menedzsment, illetőleg a vállalati tulajdonosi kör számára az egyik legbonyolultabb és legnehezebben megítélhető kérdés az, hogy beruházni vagy nem beruházni. Ebből következően működik egy spontán automatizmus, amelyik egyszerűen a tőkekivonással, a veszteséges tevékenységekbőlvaló tőkekivonulással egy spontán automatizmust működtet a gazdaság egészébe. Ennek az a következménye, hogy az egész politikai irányítási rendszer feladata alapvetően, ezt a korlátot ellensúlyozni, és az, hogy hogyan lehet aktivizálni a beruházási növekedési tevékenységet, tehát hogyan lehet a gazdaságot dinamizálni. A szocializmus viszonyai között,- itt most tehát ez egy leegyszerűsítés - ahol nem működik ez a tőkekorlát, tehát a beruházási döntéshozó nem tulajdonosa a tőkének.Ebből az következik, hogy számára a beruházási tevékenység az nem egy korlátozott tevékenység,tehát legalábbis vállalati szinten semmi nem korlátozza. De miután a szocialista vállalatvezető nem tulajdonosa a tőkének, eddig nem tehette azt, hogy kivonja a tőkét, azt valami egészen más területre csoportosítja át. Ez vagyonérdekeltség problémája. Ebből egy olyan feszültség adódik, hogy azok a gazdasági szektorok és ágazatok is beruházásra orientáltak, növekedésre orientáltak, amelyek népgazdasági szinten csak veszteséget termelnek. . / . Gt+ I 1-------------------------------------------- | jj J jf