Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.16.a/3)
1979-10-19
—----------'-----■■ * IP í é i ! - 4 -Úgy érzem, ezek nem kámondottan az Egyetemekre tartoznak, nagyon lényeges viszont, amit azóta tapasztalunk, mégpedig az, hogy "söpörjünk végre a saját kapunk előtt is", ilyen alapvető kérdésekben is, nézzük meg, hogy pl. a felsőoktatásban elég korszerü-e, hatékony-e a képzés, nem járult-e hozzá az eddigi szakember-képzésünk a kialakult helyzethez? Igényességre, fegyelemre, felelősségre ra/elődik-e ez az ifjúság? Úgy érzem, ez utóbbi észrevételek azok, amelyeken nekünk is tovább lehet lépni, s az elhangzott idézetek fölhivják a figyelmet arra, hogy a viszonylag egyértelmű tudomásulvétel mögött azért elég komoly megrázkódtatások és gondok is megmutatkoznak. Kiss Pál et.: Tisztelt Pártbizottság! Szatmári elvtárs tájékoztatójának ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni, ahol arról beszólt, hogy a vállalati pártbizottságok, pártszervezetek elkészitették a saját feladattervüket és ezeknek a feladatoknak a tartalommal való megtöltése az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata. Azt hiszem, ez elsősorban a pártszervezetek részéről nagyon kemény ~ munkát fog jelenteni. Ez a munka kölcsönhatásban van az 1979.évi ^ tervfeladatok sikeres teljesítésével, a tömegkapcsolatok erősítésével és a belső tartalékok feltárásával, a munka hatékonyabbá tételével. Azért fontos ez, mert más légkörben ülhet össze a vállalati pártbizottság egy sikeres gazdasági év lezárása után, mint egy sikertelen év értékelésekor. Amikor elkészítettük a feladattervünket, több vonatkozásban megpróbáltuk átgondolni azokat a tennivalókat, amelyek úgy gondoljuk, hogy ezt a tartalmat jelenthetik. Ide tartozik természetesen az is,ami az árintézkedések során fölmerült, nevezetesen, amit a gyűléseken az elvtársak fölvetettek, amelyek elsősorban a belső szervezetlenségből adódnak és arra hatnak. Úgy is fogalmaztunk, hogy nekünk az árintézkedések során újra napirendre kell tűzni és fokozatosan, mélyrehatóan végig kell menni azon az utón, amit a vállalat kommunistái a különböző testületi üléseken fölvetettek. Ebbe beletartoznak az üzem- és munkaszervezés, a takarékosság, a kádermunka gondjai és ha ezeket a kérdéseket végigvesszük, tagságunk vagy nyugtázza, vagy kritikusan véleményt nyilvánit a végzett munkáról. Az elmúlt időszakban olyan változás is bekövetkezett, hogy sikerült túllépni az ezres nagyságrendet. Most a mi pártbizottságunk alatt vagyunk 932 fővel és más pártbizottság alatt van hetvenegynéhány elvtárs. Abban az értelemben fontos számunkra, hogy a hatáskörbe tartozókkal való beszélgetések azt bizonyították,hogy a pártbizottság eddigi tevékenységével elégedettek voltak az elvtársak. Ezt az elégedettséget több oldalról is éreztük. El kell mondani, hogy 1979-ben eddig 15 pártfegyelmink volt, ez elég nagy szám. De ezzel nem gyöngültünk, ezt elismerték még azok az elvtársak is, akik kapták a fegyelmit. A mi nevelési terveinkben 5o tagfelvétel szerepelt, ez a szám a mai napig 62 fő. Tehát jönéhány olyan elvtárs jelentkezett a pártba felvételre, akiket mi szerettük volna a korábbi években, hogy ott legyenek, de elhárították, most viszont azt mondták, hogy a mostani munka őket arra predesztinálja, hogy kérjék a felvételüket. Fontos dolognak tartottuk a beszélgetéseknél tájékozódni arról,hogy hogy látják és hogyan hajtják végre azt a feladatot, amit végre kell hajtani. A beszélgetések azt bizonyították,hogy messzemenően biznak a párt politikájában. Egész napos szervezőtitkári értekezleten beszéltük át a titkár elvtársakkal a legfontosabb tennivalókat. ' | § "1 1 9 Ü T-f". ---]
