Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.16.a/1)
1985-02-23
>' é- 125 -A XII. kongresszus határozatában többek között az áll, hogy a nagyüzemi munkások körében, a hozzáértő munkásokkal bőviteni, növelni kell a párt és a tömegszervezetekben a tisztségviselőknek a számát. Nem tudom, de úgy érzékelem, hogy ez sem csak egy vállalatnak a problémája. Nagyon de nagyon érdemes ezen elgondolkodni, és nem is nyugodhatunk bele ebbe a kérdésbe. Egy másik példát is hadd emlitsek meg, ami ugyancsak az áldozatvállaláshoz kapcsolódik, ha úgy tetszik másik oldalról, amit a Grósz elvtárs megközelített. Mindenki imádja a technikát, mindenki nagyon szeretné, hogy szebben, jobban és kényelmesebben dolgozzon. Az elmúlt időszakban a beruházási lehetőség erőteljesen korlátozott. A Kismotor és Gépgyárban néhány uj berendezést szerencsére tudtunk vásárolni. Talán szerénytelen leszek, ha azt mondom, hogy több mint 5o millió forintba került egy olyan masinánk, ami éppen csak beszélni nem tud. Az első hetek után attól féltünk, hogy szállást és nem otthont adunk a gépnek, mert hogy a gép mindent tud és szépen dolgozik, de amikor kiderült, hogy három műszakban kell dolgozni, rendkívül nehéz volt csatasorba állitani a munkásainkat, munkatársainkat, nem hagyhattuk magukra a vezetést, nem a párt oldotta meg a feladatot, de örülünk, hogy a részesei lehetünk annak a segítségnek, amivel ezt a technikát meg tudtuk honosítani és a Kismotor és Gépgyárban alkalmazni tudtuk. Zárva a mondandómat én úgy gondolom, hogy abban is egyetértenek velem az elvtársak, hogy nemcsak a gazdaságirányítási rendszert kell korszerűsíteni, hanem a pártéletet is ennek rendje, módja szerint hozzá kell alakítani az élethez. Néha, mintha a villamos után futkosnánk. Sokszor úgy érezzük, mintha elkésnénk, nincsenek érveink, vagy pontatlanok vagyunk. Nem akarok belebonyolódni, de példaként hadd emlitsem meg a vállalati gazdasági munkaközösségekhez kapcsolódó olyan tennivalóinkat, amelyben nem látunk ma sem tisztán és nem egészen érzékeljük, hogy mi van. Lesz és van tennivalónk, úgy érzem, hogy ezt a feladatot együtt meg fogjuk tudni oldani és nagy tisztelettel szeretném önöket kérni, hogy most a l'í I • ‘ • i I 1 ......... ■ . ■ ■ ■ _______;_______
