Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1975 (HU BFL XXXV.16.a/1)

1975-02-15

—------------■ ■ 9 -------— * “ rr-r ÜJi ' I ■ * T ------------------------------------------ T—^

“ -** * &

I

i- 30 -0. Dr. Lovai Zoltán elvtárs ISME tanszékvezető egyetemi tanár

Minden körítés nélkül egy konkrét pedagógiai problémáról szeretnék szólni, mintegy apró adalékként a kongresszusi irányelvekhez. Talán meglepő, hogy éppen azoknál a tanuló fiataloknál látok problémát, akik kollégiumban, diákszállókban, diákotthonokban laknak., függetlenül attól, hogy tanulmányaikat hol folytatják, egyetemen, középiskolán, vagy ipari tanuló intézetben.

Én magam a Műszaki Egyetemen dolgozom, ezért a konkrét példákat onnan veszem, és a kérdést is inkább az értelmiség oldaláról vizsgálom. Nálunk a hallgatóknak kb. a fele lakik kollégiumokban, de meg kell jegyezni, hogy a vidéki egyetemeken ez az arány 80-90 %-ig is felmegy. Ez azt jelenti, hogy országos viszonylatban az egyetemisták többsége kollégiumokban lakik, ott él, ott nevelődik. Illetve éppen a nevelődéssel kapcsolatban vannak kételyeim.

Nézzük meg, hogyan telik el egy kollégista napja. Reggel szobatársak együtt indulnak az egyetemre. Ugyanarra az egyetemre. Ugyanarra a karra, a szakra , vagy ágazatra, ugyanabba a tanterembe. Később aztán vándorolnak egyik tanteremből a másikba, de a szobatársak nem szakadnak szét. Az egyetemen eltöltött 6-10 óra után egyszerre mennek haza. Ha van még lelkierejük, akkor még tanulnak is, vagy rajzolnak, persze együtt, egy szobában.

Az összetételt még egy szakestély sem zavarja meg túlságosan, hiszen ott is azonos szakos hallgatók jönnek össze. Késő este azután nyugovóra térnek, és reggel kezdődik minden elölről.

A nap 24- órájából lehet, hogy mind a 24-et, de 16-20 órát biztosan együtt töltenek az azonos szobák, szobacsoportok lakói. Van tehát idejük összekovácsolodni, erős kollektívát alkotni. Mondhatnám úgy is, hogy zárt kollektívát.

Homogén, izolált kollektívát. Nem hogy a társadalomtól, de még a saját egyetemének más szakos hallgatóitól is elszigetelt kollektívát. És ebben a külvilágtól elzárt kollektívában kell élnie öt évig.

Ezzel szemben hogyan él az a hallgató, aki budapesti szüleinél, vagy rokonainál lakik? Őt csak napi 6-10 órára vonjuk be egy viszonylag zártabb kollektívába. Nem tudom, hogy ez sok-e, vagy kevés, a közösségi élet kialakításához, a kollektíva nevelő erejének érvényesüléséhez. De egy biztos: naponta sok órát tölt egy másik kollektívában is, helyesebben két másik kollektívában. Az egyik , a család, a másik a régi ismerősök, barátok, haverok köre.

őt